Seite - 131 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

pártolja a német költészetet s e főurak újonnan épült váraik után többnyire maguk is német nevet viselnek; sőt az ifjú király maga is ír német verseket, és az ország német gyarmatosainak fiaiból is kerülnek ki német költők. Mert Eschenbachi Ulrikhoz hasonlag Freibergi Henrik is csehországi szüle- tésű s alighanem az a vele körülbelül egykorú Prágai Mülich is, kinek egy tánczdala maradt fönn. E költők sorában Freibergi Henrik a legkiválóbb. Családja a szász- országi Freibergből vándorolt be Csehországba s onnan vette nevét. Vagy 20 évvel lehetett iljabb Eschenbachi Ulriknál. Első műve egy legenda, mely latin forrás nyomán mondja el a szent kereszt történetét. Később Michelsbergi János párisi útját énekelte meg. Ezt a bajvívásért való útat 1293 és 1297 közt tette meg a nevezett lovag, kinek még életében jelent meg (1306 előtt) a róla szóló költemény, melyben még Wolfram utánzójának mutatkozik a szerző. Utóbb azonban egészen Strassburgi Gottfried felé fordúlt s fő műve az ennek „Tristantt-jához írt folytatás lett, mely a szakértők véleménye szerint oly sikerűit, hogy a nagy mestereket későbbi utánzóik közül egyik sem közelíti meg annyira, mint Henrik, a ki még egy manóról s egy vízi medvéről szóló víg mesét is írt szép versekben. íme tehát Csehországban a XIII. század végén s a XIV-diknek elején a közép-felnémet irodalomnak nem épen kicsinylendő utóvirágzását látjuk, mely azonban csakhamar elhervadt. Egészen másféle törekvések kerekednek felül az új századdal. S épen itt Csehországban virad föl az új idők hajnala, a hol a lealkonyúló korszak búcsúzó sugarai is legszebb fényükben ragyogtak. 1310 táján fejezhette be Freibergi Henrik Tristánját, s a század közepe felé már IV. Károly, a való élet józan és éles elméjű megfigyelője uralkodik az országban, ki megalapítja az egyetemet, melylyel a tudományok történel- mének új korszaka kezdődik, s itt pirkad fel először az Alpeseken inneni humanismus hajnalának első derengése. A szükségesre és gyakorlati haszonra való tekintet lett mindenütt irányadóvá, s a tudományos munkásság elfojtotta a költészetet. Mügelni Henrik e kornak legjelesb költője. Még János király életében került Prágába s nagy tekintélynek örvendve élt ott 1358-ig, mint IV. Károly pártfogoltja. Ennek utána Alapító Rudolf Bécsbe hítta meg. Művészi mester- dalaiban az ég és föld birodalmáról, álmokról és ékkövekről, az üstökösök csodás erejéről s más effélékről énekel. Tanító czélú történeteket és meséket is szedett rímekbe. Fő műve azonban a „Szüzek koszorúja44 (Der Maidé 17*