Seite - 132 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

Kranz), melyet IV. Károlynak ajánlott. Ebben tizenkét szűz ábrázolja á tizenkét tudományt, melyek egytnással az elsőbbségért versengnek. Vitájukat á császárnak kellerte eldöntenie. Ez a theologiának hajlahdó az első helyét oda itéírti, de előbb a „Terhíészet királynőw-höz küldi őket „Illem" és „Fegyelem" lovagok kiséret'ében. Á Természet palotájában együtt vannak az Erények, bnelyek a Théoíogiát a többiek királynéjává koronázzák. Most 'azortban ennek kell a Termésiet és az Erények közt tátnadt vitát eldöntenie s kimondja, hogy az Erények nehi a Természettől, hanem Istentől szár- maznak. Tehát val'óságtos természetbölcseleti és theologiai értekezés a költői l^tegtoria irtezében ! Ahia kor, mely a tudományosságot igen nagyra becsülte, kedvelte a£ ilyenféléket. A 'tüdomány nyelve azonban természetesen a latin volt. A császár hiaga is belép a latinül írók sorába. De a közélet nyelve a német maradt § elég gyorsan hódított magának oly területeket is, a melyeken az előbbi Században még kizárólag a latin uralkodott. A német oklevelek mind számo- sabbakká válnak s egyes jogélett emlékek is német nyelvűek. Nyelvük- kivált azért fölötte érdekes, mert Csehországban, a Luxemburgi uralkodóház korában mutatja először ama jellemző sajátságokat, melyek az újfelnémet irodalmi nyelv megkülönböztetői, e szerint tehát Csehország tekinthető, úgy szólván, az újfelnémet nyelv bölcsőjének. A világi elem mindjobban erősbödő művelődési törekvésének szolgálatába szegődött a fordítások egész sora is. Már Mügelni Henrik is fordítgatott. Még János király életében lefordította egy prágai pap Csehországnak egy rímes cseh krónikáját, mely a Dalimil néven ismeretes. Ebben valamicskét enyhítette a németek elleni heves kifakadásokat; dicséri Ottokár királyt és krónikája elé latin forrásból merített évkönyvszerű kivonatot függeszt; mindez igen rosz rímekben és még roszabb versekben van írva. Nem is csoda, ha e tákolat az olvasóknak nem tetszett. A cseh krónikát, melyen időközben több rendbeli változtatás és bővítés történt, ez újabb alakjából ismét lefordították németre, még pedig most már prózában. A próza ugyanis ekkortájt hosszú időre kivívta volt már minden verses alak fölött az uralmat. Pulkava krónikáját, mely IV. Károly parancsára készült, szintén lefordították németre. Károly császár kanczellárja, Neuviarkti János, maga is foglalkozott fordítással. A sziléziai Neumarktból való volt, 1353-ban leitomischli, 1364-ben olmützi püspök lett s 1380-ban halt meg; 1353-tól 1374-ig volt a császár kanczellárja. Kétségtelenül egyike ő a császár környezetében volt 132