Seite - 138 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

138 még egyszer elment Lutherhez Wittenbergbe, de 1541-ben a joachimsthaliak külön követséget küldtek érette, a melylyel visszatérve, eleinte a diaconus, majd 1545 óta az első lelkész tisztét viselte egészen haláláig a városban. Első sorban mint hitszónok volt kiváló s szentbeszédei a kor legjobbjai közé tartoznak. „Csodálatra méltó s szinte isteni ékesszólású"-nak magasztalják őt kortársai. Beszédeiből több gyűjtemény jelent meg nyomtatásban s több kiadásban. Leghíresebb közöttük a „Sarepta, oder Bergpostill . . .tt czímű (1562). Az ebben lévő 16 beszéd függelékeképen Joachimsthal krónikája van csatolva. Kevésbbé tudományosak e „bányász"-prédikáczióknál, de még jelesebbek Halotti beszédei (1559), melyeknek'egy harmada gyermekeihez van intézve, kik édesanyjukat elvesztették. Luther életéről is tartott beszé- deket és néhány szép egyházi éneket is írt. Legismertebb „Aus meines Herzens Grunde sag ich Dir Lob und Dank" kezdetű reggeli éneke, mely Gusztáv Adolfnak annyira tetszett, hogy minden reggel elimádkozta. Mathesius joachimsthali utódja, Franck Gáspár pap szintén szerzett egyházi énekeket, ép úgy Hosman Kristóf Elbogenben, Spindler György schlackenwerthi pap is; Berthold Mártontól is maradt fönn legalább egy „házi dalocska". Még egy költőnőt, Juncker Katalint is említenünk kell, egy katholikus énekköltő pedig mindjárt egész gyűjteménynyel állt elő. Ez Hecyrus vagy Schweher Kristóf, kinek az egész év ünnepeire szóló keresztény imái és énekei 1581-ben jelentek meg. Hecyrus Kaaden királyi város katholikus plébániája lelkészének mondja magát e könyve czímlapján, előbb pedig 30 évnél tovább Budweisben élt, kezdetben mint iskolamester, majd mint városi írnok s utóbb mint pap. — Az elbogeni Brentel György e kor költői sorában a mesterdalnokok képviselője. Egyebek közt 1547-ben a Frauenlob későbbi mértékében írt két költemény jelent meg tőle. Hermán Miklós énekeinek némelyikéhez maga írt dallamot is; Mathesius is jeles zenésznek dicséri őt, olyannak, a ki „sok jó choralt és német éneket szerzett". E téren különben nem egyedül munkált, mert másokat is említhetnénk, a kik az énekekhez dallamokat írtak, vagy négy és több szólamra írták át azokat; ilyenek valának Brand Jobst, Regnart Jakab, Buchaui Stephani Kelemen és mások. Az utóbbi sokoldalú irodalmi munkásságot fejtett ki. Egyebek közt rímekben énekelte meg az 1582-ik évi borzasztó árvízveszedelmet is. Ezzel legalább sebtében megemlítettük a híradásnak azt a módját, mely a XVI. században, mint egyebütt, Cseh- országban is általán dívott. Az elbeszélő költemények sorából a legbecsesb