Seite - 139 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

139 a podagrának mythologiai-allegoriaí dicsőítése „Fleissner György úrtól, a Schönbergek schlackenwerthi kapitányától" (1594). Buchaui Stephani Kelemen, ki Eger lakójának szereti magát nevezni, termékeny drámaíró is volt. Lefordította Terentius Andriaját és Eunuchusát (1554), szomorú játékká dolgozta föl az „egy lampardiai királynéról" szóló históriát (1551), írt egy vígjátékot arról: „Miképen meneküljön az ember az ördög cselvetéseiből" (1568) és egy úgy nevezett „szatirá"-t vagy „parasztjáték"-ot „Egy molnárnérói és az ő plébánosáról" (1568). A drámai tárgyak közt Csehországban is leggyakoribbak a bibliaiak. Edelbeck Benedek, ki Budwcisban lakott s Ferdinánd tiroli főherczegnek előbb csatlósa, majd udvari bohócza volt, 1586-ban egy színjátékot („Comedia") írt „Jézus Krisztus örvendetes születéséről" ; Schweher (Hecyrus) pedig színre vitte „Mária Magdolna vigasztaló történeté"-t. O-testamentomi tárgyat választott a joachimsthali dr. Klein Boldizsár (meghalt 1560) „Jónásnak, Ninive prófétájának bűnbánati prédikácziója" czímű darabjában, valamint Meissner Mátyás a „Sodorna és Gomorrha rémséges pusztúlásáról szóló új bibliai játék"-ban („História Tragoedia"), mely 1580-ban jelent meg. Meissner 1543-ban született Gabelben; rektor volt Komotauban, majd később (1591, vagy 1592 óta) Brüxben. A szintén protestáns vallású szerző darabját cseh nyelvre is lefordították. Egy, az egyiptomi Józsefről szóló dráma töredékes kézirata Sonnenbergben maradt fönn, de szerzője ismeretlen. A történelmi drámának is akad képviselője az „Ein wunderseltzame Tragödia Von zweyen böhmischen Landsherren, als der von Commethaw und der von dem Brixer Schloss", stb. czímű, 1594-ben megjelent darabban. Ennek egy azon időbeli esemény a tárgya. Lobkowitzi Popel György főurat egyszerre csak minden méltóságától megfosztotta II. Rudolf császár és börtönbe vettette. Azt beszélték róla, hogy a császár élete ellen tört s maga vágyott a cseh királyi trónra, a mit elérvén, az összes németeket ki akarta volna űzni az országból. Az igen naiv drámaíró egészen György úr ellen foglal pártállást. E dráma kapcsán mindjárt azon történelmi viszontagságokról is mond- hatunk egyet-mást, melyek ez időben az országot érték. A II. Rudolf alatt veszedelmesen feszültté vált nemzeti ellentét, melyből az említett merénylet terve is szülemlett, még elkeseredettebbé vált a vallási villongások hozzá- járúltával. E viszálkodások együttvéve az országnak a harmiczéves háború folyamán való példátlan pusztúlására vezettek. Ez ismét hirtelen félbeszakí- 18*