Seite - 141 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

141 Csehországban a német költészet visszhangját, mely a Leibnitz és Thomasius korában bölcseleti gondolatokat szólaltat meg, vagy az egyházi ének jámbor hangjaiban gyönyörködik, egyes elszórt ébresztő szólamokban pedig az egyéni érzésnek egészen új keletű bátorságát hirdeti. Schaller Jaroslav kegyesrendű szerzetes részletesen szól ama számos rendeletről és leiratról, melyekkel Csehországtól a „könyvek mételyéttt egészen távol tartani igye- kezett a kormány. De már e tilalmak és korlátozások szüntelen meg-meg- újítása és gyakori szigorítása, mely csak II. József korában szűnt meg, egymaga is eléggé bizonyítja, hogy a szellemi élet hevesebb lüktetésére való vágy és törekvés még sem volt teljesen elfojtható. S más jelenségek még felötlőbben tanúsítják, hogy még ama korban, mely a nagy háború szomorú örökségeképen nehezedett Csehországra, mikor a tudomány idegenül állt az élettel és a nép nyelvével szemben s mesterséges elzárkózottságában a szellemek minden kölcsönhatását gátolta, még e korban sem halt ki egészen a nép lelkéből az életnek költészet és művészet által való megnemesítésére irányuló vágy, s hogy nem enyészett el az ország történelmi hagyományai- nak emléke, melyekből majdnem új virágzásra volt támadandó a következő kor költészete. A népdal nem némúlt el még a legszomorúbb időkben sem Csehország régi német vidékein. Az ország fővárosában pedig minden akadály daczára is fejlődött a múlt század közepe táján egy kis könyvkiadói vállalkozás, mely szorosan összefüggött a német színpad megalapításának első komolyabb kísérleteivel, s Prágában már akkortájt irogatott egy regény- írónő, Sagar Mária, ki megindító elbeszéléseiben akkori divatú olvasmá- nyokkal látta el az érzékeny lelkeket. Mikor József császár alatt a szellemi ébredés s az irodalom ápolása legfelsőbb helyről is támogatásban részesült, sőt követeltetett is: e mozgalom Csehországban habár nem eléggé fejlett, de legalább is fogékony nemzedéket talált. E földön csak megkésve következett be az irodalomnak az a fejlődése, mely a német nyelv többi területein már egy félszázaddal előbb megindúlt volt. Az elmélet megelőzte a gyakorlatot, a tervszerű útmutatás az alkotó munkásságot, a művészet bölcselkedő szemlélete a költői ihlet nyilvánúlásait. Amaz idő, melyben a csehországi német költészet ismét új virágzásra éled, önként két korszakra tagolódik. Az első, mely századunk elejébe nyúlik be, a szabályszerű kertészkedésnek, a talaj előkészítésének és a virágágyak kiszabásának, egyes dísznövények átültetésének, az útak terv- szerű kijelölésének s a terület gondos kimérésének és körűlírásának