Seite - 144 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

144 tanár csatlakozott. A múlt század hetvenes és nyolczvanas éveinek számos, csakhamar feledésbe merőit darabja mintegy gyári bélyegként viseli hom- lokán a prágai kiadó czég jegyét. Dobruschka Mózes pásztorjátékokat írt, Rupp Viktória, Friedel János, ki a saját szerepkörét tartotta leginkább szeme előtt darabjainak írásánál, Reinike Henrik, ki Lessing után egy „német Náthánu-t költött, Rothe J. A., Gnad J. J. és mások érzékeny vagy bohózatos vígjátékokban és dús cselekvényű történelmi drámákban verseng- tek egymással. A legtermékenyebb írók Steinsberg lovag és Komarek János valának, kik mindketten cseh születésűek és hivataluknál fogva kerültek az írói pályára. Steinsberg, a prágai és regensburgi színházak igazgatója és bérlője, a dráma minden műfajaival megpróbálkozott s Lessing polgári szomorújátékával egy „Miss Nelly Randolph" czímű darabban akart versenyre kelni; de a honi történelem hagyományának is hódolt „Libussátt-jában. Komarek, a ki könyvkereskedő volt, néhányszor sikert is aratott s némely darabja egész a jelen század első évéig műsoron tudta magát tartani. Különösen tetszett a maga idején „Montalbani Máriátt-ja. Schillerrel egy időben, de tőle függetlenül írt egy „Waldstein Albrecht, Friedland herczege" czímű szomorújátékot, a melyben ugyancsak sok vér folyt és vad harczi lárma tombolt. A darab különben több vonásával arra vall, hogy szerzője ugyanazon forrásokból merített, mint Schiller. Az alkotók és kísérletezők e serényen munkálkodó köréhez igen közel állt a prágai egyetem, melynek tudós tanárait szépirodalmi hajlamok szállták meg. Ama négy tanár közül, kik részint egymás után, részint egyidejűleg adták elő a szépművészetek történelmét és az aesthetikát, egyik sem mulasztotta el, hogy élő példákkal ne világítsa meg elméletét, jóllehet csak egyiküknek volt költői tehetsége. Még az éles itéletű Seibt is, kinek egész egyénisége csupa elmélkedő értelem volt, szintén pályázott egy „Montaldo Gabriela" czímű szomorújátékkal a költői babérért. Tanítványai közt, kiknek stilisztikai dolgozatait buzdításúl 1784-ben egy vaskos kötetben („Akade- mische Blumenlese u) kiadta, volt egy, Breicha Antal, a ki az egyetemről egyenesen a színpadra lépett s már egy évvel később egy szomorújátékkal lépett a nyilvánosság elé. Amaz idők e tanárainak költészeti elméletében és műkedvelői költős- ködésében kétségtelenül ismétlődik a Gottsched korának önteltsége és elbizakodottsága is; hanem azért ennek árnyoldalait szívesen elnézhetni ama buzdító hatás miatt, melylyel ugyan egy igazi költőt sem tudtak