Seite - 146 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

146 szellemi életére mégis igen nagy hatással volt a sokoldalú férfiú, ki bámú- latosan sokat olvasott és rendkívül gyorsan dolgozta föl az olvasottakat, minden stílust könnyedén elsajátított s a tudományban a művészettel, ebben meg folyton amazzal kaczérkodott. Fáradhatatlanúl munkálkodva, a legkülönfélébb műfajokban kísérletezett; párbeszédekkel megtűzdelt művelő regényeket írt; korának ízléséhez alkalmazkodva, „Alkibiades"-ében, melyet főműveűl tekintettek, az érzékenykedő erkölcsösséget a könyek alól kilátszó- érzékiséggel vegyítette; franczia minták után vígjátékokat és drámákat s régi olasz elbeszélőket utánozva, adomaszerű maggal bíró novellákat hevenyészett. Ez elbeszéléseinek egy-egy jelenete arra vall, hogy Casanova, ki vele egy időben élt Csehországban s vándorútjairól meg-megtérve, a Waldstein-féle duxi kastélyban pihente ki kalandos bolyongásait, az aesthetika prágai tanárának és korának ízlésével elég közeli rokonságban állott. Világosan észrevehető Wieland hatása is, kinek epikurosi modorát az „Alkibiadesu szerzője követni s kényelmesen csevegő hangjának művészi pongyolaságát utánozni igyekszik. Népszerű balladáiban pedig világosan láthatólag Bürger a mestere. Mint Klopstock Wielandhoz, úgy aránylik — természetesen mindig szem előtt tartva a méretek nagy különbségeit — Cornova Meissnerhez. A prágai születésű Cornova egyházi rendű, fenkölt szellemű s őszinte idealis- mussal eltelt férfiú lévén, kinek azonban a költészetben nem volt meg a szemléltető ereje, Csehország Denisének képzelte magát. Az egyetemen a történelem tanára volt s a Stransky-féle honi történelem átdolgozásával s bővített kiadásával tetemesen hozzájárúlt a szunnyadó nemzeti érzésnek s a multak emlékének fölébresztéséhez. Ódaszeru harczi dalaiban pedig, melyek sorban dicsőítették Ausztria hőseit, és egy hosszú tankölteményében „Csehország ifjú polgáraihoz" fordúlt, hogy hazafias érzületüket fölbuzdítsa s őket a Mária Teréziával és jeles fiával fölviradt új korszak eszméi iránt lelkesítse. Meissner, Seibt és Cornova tanítványa volt Dambeck, ki később egész 1820-ig az aesthetikát és a szépművészeteket tanította a prágai főiskolán s szellemes előadásaival Goethe és Schiller lelkes tisztelőjévé avatta az ifjú- ságot, Pope és más külföldi írók műveinek ügyes fordításával pedig nagyon fejlesztette kora íróinak formaérzékét. E tanárok mellett egy valamivel csöndesebb munkásságú férfiú, a ki nagyon távol állott a szépirodalomtól, mégis mélyebb és irányadóbb hatással volt a fejlődő irodalom tartalmára, mint a hivatásszerű aesthetikusok. Ez Bolzano, a számtudós és vallásbölcselő volt, ki a mathematikai gondolkodás biztosságát más terekre is átvivén,