Seite - 147 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

147 szigorúbban kiszabta a tudás és hit határait, s gondolkodásának magasztos erkölcsi emelkedettségével az igazságszeretet és szabadszelleműség nagy bátorságát egyesítette. A kor, a melyben élt s a melynek szellemét nagyon túlszárnyalta, megvonta tőle a szót; miután 1820-ban fölfüggesztették tanári állásától, a magánélet zárkózottságába vonúlt vissza. A József császár korában támadt szellemi mozgalom s a tanszékekről kiindúló buzdítás mind tágabb körökre kezdett hatni. Az összes német szellemi élettel való élénk kapcsolat szükségének érzete, a vele való együtt- működésnek és a hivatottak közös munkásságra való csoportosításának sürgőssége egyelőre az időszaki sajtó egyes kísérleteire vezetett. A napi sajtó ugyan a század eleje táján még igen távol állt attól, hogy ama föl- adatokat végezze, a melyeket ma teljesít. A „Prager Oberpostamtszeitung", mely később a hivatalos „Prager Zeitung"-gá változott, nagyon hiányos híradással szolgált, s ha pl. a kor egyik legnagyobb emberéről, Goethéről, olykor megemlékezett, legszívesebben egy-egy öngyilkosság fölemlítése kapcsán tette ezt, hogy láttassa, minő szerencsétlenségnek volt már megint a „Werther" czímű regény az okozója. De a heti és havi folyóiratokban a szépirodalmi irány mégis mind jobban erősbödött. A mindig tanító hajlamú Seibt még beérte azzal, hogy tanítványainak irálygyakorlataiból tegyen közzé mutatványokat. Meissner, ki már az irodalmi élet közép- pontjában állt, 1793-ban az ország első szépirodalmi folyóiratát alapította meg „Apollo" czímen, mely köré közelből és távolból ügyes munkatársakat csoportosított. A finom szellemű Meinert, Meissner egyik tanítványa s rövid ideig tanszékén utódja, e folyóiratban lépett a nyilvánosság elé. Dambeck 1819-ben a „Hyllos" czímű folyóiratot indította meg, melynek első számai- ban Cornovával a Klopstock-felé ódák utánzásában versenyzett; vállalata azonban később a honismeret ápolása által szilárdabb és becsesebb tartalomra tett szert. Woltmann Karolina, a nagy műveltségű írónő, ki Prágában töltötte legszebb éveit s rajongott Csehország tájaiért és mondáiért, 1823 körűi a „Kranz, oder Erholungen für Geist und Herz" (Koszorú, vagy szórakoztató a szív és lélek számára) czímű folyóirat köré igyekezett gyűjteni a vele rokon szépízlésű szellemeket. Szerkesztőtársúl Gerle szegődött hozzá. 1828-ban pedig Schiessler „Monatsrosen" czímű folyóirata járúlt a többiekhez. Gerle és Schiessler a húszas és harminczas évek ez ernyedt korában Prága első irodalmi tekintélyei valának, s ők szerepeltek a divatos irodalom fő kép- viselőiként. Mindketten valamennyi műfajban tettek kisérletet, leginkább 19*