Seite - 148 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

148 mégis színművekkel, a melyekben azonban Kotzebue és Iffland ízlésén lieill tudtak felülemelkedni. Gerle fő érdeme azon romantikus irányú törekvés Volt, melylyel a cseh mondák föltámasztására igyekezett, a miben Woltmann Karolina dicséretes serénységgel járt előtte. Halála irodalomtörténetileg emlékezetesebb, mint egész élete és tragikusabb, mint műveinek bármely jeleneté. Mikor ugyanis a negyvenes évek közepe táján tekintélyét teljesen lejártnak, iratait elfeledetteknek és irányát meghaladottnak látta, bánatában a Moldava hullámaiba vetette magát . . . . Mind e havi és heti folyóiratokban több volt a jó szándék, mint a tehetség. Mennél jobban távolodtak alapítóik irányától, annál nagyobb lett a hatásuk; mert a míg nehéz költői műformák terén tett kísérletekkel vesződtek, addig csak oly alkotásokat hoztak létre, a melyeken nagyon is meglátszott, milyen nagy fáradságba kerültek, s annál föltűnőbb volt tartalmi szegénységük. A közszellem még nem volt elég erős, még nem érkezett el az az idő, a mikor végre a néplélek a saját öntudatára ébredve, bátran kifejti erőit; a szépirodalom terén még minden törekvés nagyon is rászorúlt a tudomány és a sorstól kegyeltebb társadalmi körök támogatására. A jelen még nem adott oly ösztönző és serkentő buzdítást a maga pezfcgő életével, mint mai napság; de annyira már mégis érettek valának a lelkek, hogy a nyugalom ez állapotát egészségtelennek érezték s legalább a múlt felé fordúltak, hogy azon lelkesedve készítsék elő a szebb jövőt. Németség és szlávság ama kor nagytöbbségének tudatában még nem vált külön; „honi" volt az általános jelszó, s a közös hazafiúi lelkesedésben egyetértőleg mind- annyian a nagy német műveltségi forrásból merítettek erőt, a kik a haladás hívei valának. Az 1784-ben alakúit királyi cseh tudós társaság kiváltképen a hazai történelem mezejét munkálta. Dobner, Dobrovsky, Pubitschka és Pelzel mint történettudósok váltak ki, Müller Antal és Swoboda Venczel tanárok pedig versekbe foglalták a történelmet. A főnemesség körében nem veszett ki egészen a józsef császár korának hagyománya s belőle újra meg újra támadtak férfiak, kik társadalmi állásuk kötelmeit érezve, kiváltságaikra jelességükkel törekedtek rászolgálni. Nostitz, a német színház megalapítója után Hartig Ferencz gróf lőn a művészetek és tudományok buzgó pártfogója. A fő várgrófok családja, a Kolowrat-Liebsteinsky nemzetség közelből és távolból magához vonzotta az írókat és művészeket. E körben olvasta föl Kleist Henrik 1809-ben egyik új drámáját, alighanem a „Prinz von Hom- burg u-ot, s ugyanitt terjesztette elő „Germania" czímű folyóirata tervezetét,