Seite - 150 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

150 „Csehországban" — írja Goethe 1813-ban Meyernek — „az a különös, hogy az egyféle tudománynyal foglalkozók közt nincs érintkezés, sőt még ismeretség sem . . ." Sternberg volt az elsők egyike, ki ezt a ziláltságot megszűntette. A derekabbakat maga köré gyűjtve, közös munkásságra buzdította őket. Az ő ösztönzésére alakúit meg 1823-ban a cseh múzeum- egyesület, melynek elnökévé választották, s négy évvel utóbb a múzeum folyóirata már nagy fontosságú szellemi góczponttá lett. Palacky, a történet- búvár volt első szerkesztője e folyóiratnak, mely évek hosszabb során át cseh és német nyelven jelent meg. E vállalat komolysága jóval felülemel- kedik mindazon időszaki folyóiratokon, a melyek addig létrejöttek. Ebben végre fölébred a tudományos birálat; lapjairól férfias, alapos szellem szól,^ mely minden honi terméket méltányol, de sohasem sülyed a műkedvelős- ködés dédelgetésébe s a kicsinyesség ápolásába. Programmja Sternberg eszméit s a természettudományok föladatáról Goethe szellemével rokon fölfogását tolmácsolja. Ugyané folyóirat első lapján pedig egy költemény olvasható, mely a cseh mondát dicsőíti. Szerzője Ebért Károly Egon, kinek neve határt jelez a csehországi német költészet történetében. Ebért Károly Egon igazi hangúlatkeltő és közvetítő szellemként jelenik meg századunk elején a csehországi irodalomban. O rá is hatott Dambeck által a „tanárok poétikája", s mestere a tizennyolcz éves kedvelt tanítvány néhány versét közölte is a „Hyllos" czímű folyóiratban. Az ország művészet- pártoló főnemességével Fürstenberg Károly Egon herczeg révén volt össze- köttetésben, kinek állandó kegyét élvezte, a miért szép sonettekben állított neki hálaemléket. Álmodozó ifjú éveiben érintették Goethe lángszellemének szárnyai. Ebertnek Juliánná nevű testvére agg korában szívesen szólt atyjának Goethével való emlékezetes karlsbadi találkozásáról, melynek alkalmával nyájasan üdvözölte a nagy költő az öreg urat, szerencsét kivánva neki fia első költői babéraihoz. Goethe műveit, kivált „Meister Vilmos"-t és „Götz"-öt már gyermekkorában mohón olvasta Ebért. Ujabb meg újabb hangok járúltak az elsőkhöz s visszhangot keltettek lelkében. A Nibelung-ének tanúlmánya a német hősköltemény újjászületésére vezetett, s a svábországi költők ez idő tájban kezdték a múltat ennek saját hangján dicsőíteni, a minek híre csakhamar Csehországba is elhatott. A többit s a legjavát a természet, a vele született tehetség adta meg hozzá, mely már a nyilt szemekkel figyelő és élénken érző gyermekben jelentkezett, míg szülővárosa, Prága környékét, a Scharka völgyeit bejárva, a mondák hőseivel népesítette be képzelme a