Seite - 151 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

151 vidéket. Nem sokára Ebertben lett valósággá az, a mit a műkedvelő tudós költők egyelőre hiába óhajtottak : hogy Csehország ősi hagyományai a német költészet fényében ragyogjanak. Majdnem hatvan éven át tisztelték Ebertet a csehországi német költők fejéül. 1824-ben jelentek meg első költeményei, melyek közt már valódi gyöngyök is akadnak, minő pl. „Schwerting, a szászok herczege", s rá is irányították Németországban a legjobbak figyelmét, és 1882-ig, tehát halála évéig hálás kegyelettel tekintettek föl hozzá az ifjabbak. Legjelesb műve a „Wlastau czímű hőskölte- mény, mely zengő Nibe- lung-szakokban elevení- tette föl a leányháború emlékét s a húszas évek vége felé óriási tetszést és érdeklődést keltett. Igaz, hogy egyben rímes regény is volt, mely a mi korunk műveltségében túlságig finomult női érzést igye- kezett az ősi monda hatal- mas vonásaival egybe- olvasztani. De ezen fölül egyúttal a szemléltető köl- tészet nagy diadala és a hazafiúi érzés kiváló elég- tétele is volt. Goethe weimari ítélete szerint a költemény „tájleíró részletei felülmúlhatatlanok". A mester tehát kiérezte belőle azt, a mi a természet hatásától született meg. Hiszen összes kedvelt helyeit, Prága környékének erdeit és völgyeit írta le Ebért a „Wlastatt-ban. S valóban a leíró részekben van a költemény legjava, míg Wlasta és Primislaus nagyon általános körvonalakkal rajzolt alakjai ma elvont árnyakként hatnak ránk. A nyugodt, biztos kézzel ábrázolható képek szemlélhetőségében mutatkozik Ebért költői tehetségének legfőbb ereje. Ellenben az elmélkedésben, a mit szintén kedvelt, olykor ellankad szelle- mének a röpte s néha egy már meghaladott kor oktató irányzata elegyül „a világias lelkűletű ember jámbor gondolataiba". Lyrája nem elég erős Ebért Károly Egon.