Seite - 155 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

155 panaszdalai mélyebben hatnak lelkünkre. Korán szerzett dicsőségük tető- pontján a két ifjú jóbarát elbúcsúzik Csehországtól és egymástól. Az 1848. év, mely mindkettejöket magával ragadja forgatagába, mindenkorra szét- választja útjaikat. Meissner csak évek múlva kerül vissza Prágába, hol azontúl csendes irodalmi munkásságnak él; a hatvanas évek vége felé pedig Bregenzben telepedik meg. Hartmann meg irodalmi világkörútra kél, hosszú bolyongás után Bécsben állapodik meg s ott fejezi be életét, a szabadelvű alkotmánynyal újjászületett Ausztria fővárosában. A „Zizka" költője még egyszer egész erejével meg- zendítette lantját, mikor az 1870. év német diadalait üdvözölte, meg nem csap- pant alkotó tehetségének pedig „Werinher" czímű költői elbeszélésében adta tanújelét, mely a Scheffelé- vel rokon hangon szólal meg. Mint drámaíró külö- nösen mélyen megrendítő szomorújátéka, az „Úriás felesége", nyerte meg a műértők dicséretét, ellen- ben a nagy közönség nem jutalmazta tartósabb tet- széssel. Eletének vonzóan elbeszélt emlékeivel mozgalmas idők éltető szellemét és hajtó erőit ismerteti meg velünk. Regényei fölött, melyek érdekes leírásokban bővelkednek s melyek közül főkép a „Schwarzgelb" czíműnek volt sok olvasója, szomorú végzet átka lebeg. Hedrich Ferencz, egyik prágai kor- és munkatársa, kit az 1848. évi zavargások fosztottak meg atyjától és hónától s ki hosszas vándorlás után Skócziában telepedett le, agg korában a Meissner nevét viselő regények legtöbbjének szerzői tulajdonjogát a maga számára követelte. Hogy több regény megírásában titkos munkatársa volt Meissnernek, azt ennek hátrahagyott sajátkezű följegyzései is bizonyítják. A vita, mely e 20* Hartmann Móricz.