Seite - 160 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

160 venes és ötvenes években első mesteri rajzai és novellái a folyóiratokban megjelentek, áhítattal és csodálattal élvezték olvasói az azokban föltárúit új világot, mely pedig a hétköznapiságból látszott támadni. A meglepetés, a mit művei keltettek, hasonló volt ahhoz, melyet Stifter maga oly gyönyörűen ír le „Abdias"-ában: hasonló a vakságából kigyógyúltnak érzéséhez, mikor szemei a világosságot megpillantják. Kevés költő látott oly tisztán s tanított mást is úgy látni, mint Stifter. A korabeli romantikusok még fátyolozott szemmel nézték a természetet s mesés fátyolt szőttek a mindennapi élet csodái köré. Stifter ellenben tiszta, világos tekin- tettel szemlélte a természet életének örökké újra meg újra születő s el meg elmúló csodáit. Epenséggel nem alkotott önkényesen valami képzeleti világot a meglévőből, hanem magasztos egyszerűséggel mélyedt el a természet kitárt könyvébe, s mindazon, a mit belőle kiolvasott, a „kicsiny dolgok"-on is épülni tudó áhítat szelleme leng. E szeretettel beható tárgyilagossága, mely a legparányibb virágzást, a szellő leghalkabb lehelletét is észreveszi s mind- azt, a mi csendben terem és tenyészik, a maga igazi nevén nevezi, ez teszi őt, a természetimádó idealistát, a tájfestő költészet legnagyobb mesterévé az újabb kor realista elbeszélői közt. Az alakokat ugyan, a kiket a termé- szettel versenyző tájképeinek színterére állít, inkább gyöngédebb érzéseikben jellemzi, nem pedig arczélük erősebben kidomborodó vonásaiban és érzéki indúlataikban, mint a hogy az mai napság divatos; valamennyinek, akár a jelenkor, akár a rég elmúlt idők emberei, kölcsönzött valamit a maga ünnepélyesen figyelő, szelíden szemlélődő természetéből. Finom érzékű és éles látású megfigyelője a honi természetéletnek Rank József is, a Cseh-erdő másik költője, ki szintén a hazai földdel való érint- kezésből merítette legjava erejét. De ő nála mégis csak inkább háttér a tájkép s fő figyelme a vidék népének szokásaira és nyelvére, gondolat- és érzelemvilágára irányúi. Auerbachhal közös sajátsága a természet ölén élő emberek elmélkedése iránti érzék, Gotthelf Jeremiással pedig az erősebb népies színezetben osztozik. Számos falusi történetében, valamint „Acht- spännig" (Nyolczfogatún) czímű élénk regényében úttörő és mintakép gyanánt áll az ifjabbak előtt. Friedrichsthal faluban született s élete folyása a politika és irodalom mozgalmasb színterére vezette, de azért egész munkás- sága és minden alkotása szoros összefüggésben maradt szülőföldjével, mely őt a frankfurti parlamentbe választotta, hol barátaival, Hartmann Móriczczal és Vogt Károlylyal a balpárthoz csatlakozott. Mint a Cseh-erdőnek, akként