Seite - 161 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

161 a cseh-porosz határon lévő német nyelvszigetnek, az Adler-hegység zord vidékének is megvan a maga költője, a ki csak tanítványként áll ugyan a mesterek mellett, de azért nincs a népies szellemű alakító erő híjával. Reich Móricznak, Rokitnitz város fiának, igazán kár, hogy oly korán elnémult az inség és betegeskedés miatt már ifjú korában szárnyaszegett tehetsége. vAn der Grenze" (A határon) czímen egybegyűjtött éles jellemrajzú vázlatai és elbeszélései mara- dandó becsű emléke korán befejeződött életének, melynek ön- kezével vetett véget. Egészen más életkörülmények kö- zül , mint a falusi novella mesterei, tud- niillik a cseh ghettók zegzugos útczáiból és sötét, dohos házaiból nyert egész életére kiható indítékokat Kompért Lipót, ki szülővárosában, Mün- chengrätzben s aztán Prágában sok sanya- rúság közt töltötte tanúlóéveit, melyek emlékei Jean Paulhoz hasonlag a szegények és elnyomottak költőjévé avatták. Ö előtte még csak a berlini Bernstein világított volt be a ghetto sötétségébe. Ezen elődjét különben nem ismerve, úttörőként lépett oly irányba, melyen azóta sokan követik. A cseh zsidók, kiket Kompért vitt be az irodalomba, régi idők óta egészen külön állást foglaltak el még fajrokonaik körében is. Más szláv népességű országokban élő hitsorsosaiknál jóval korábban és szorosabban fűződtek az újabb művelő- déshez, mely számukra a József császár korabeli reformok által megközelít- hetővé lett, s mint a körükből kikerült írók neveinek hosszabb sora mutatja, Kompért Lipót.