Seite - 163 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

alkatú terzinákban írt eposzával a komolyabb irodalombarátok figyelmére érdemesült. Mauthner József, a prágai lyrikus, ki izzó hévvel tudta kifejezni érzéseit, csak 1891-ben bekövetkezett halála után lett ismertté. Gundling Gyula (Herbert Luczián) mint hirlapíró és szorgalmas regény- szerző sokoldalú tevékenységet fejtett ki. Szűkebb körben számos tisztelője és barátja volt a humorista Pokorny Edének, ki a csehországi sajátos életkörülmények éles tekintetű megfigyelője volt s aranyos jókedvvel és sokat írt. Thomas Károly (Richter Tamás Károly, a közgazdaságtan tanára) elbeszéléseiben és „Sámson" czímű tragédiájában kiváló tehetség jelét adta. Klapp Mihály, ki első kísérleteiben Kompért hatása alatt áll s később nagy sikert aratott „Rosenkranz és Güldenstern" czímű vígjátékával, valamint Rosen (Duffek) Gyula, ki hevenyészett vígjátékaival a német színpadokat egy ideig sorra hódította, szintén prágai születésűek. Mindketten e tetszetős könnyedségű és gyújtó hatású műfajnak Németországban nem igen nagy számú képviselői közé tartoznak. Az utolsó három évtizedben, midőn a nemzeti lelkesedés a tartományi egység régi szelleme helyébe egészen faji színezetet öltött, élesen külön vált egymástól a német és szláv irodalom Csehországban. A német termé- szetesen még szorosabban csatlakozott az ausztriai és németországi nagy német irodalomhoz, de azért komoly hangúlatú saját jellegét sem vesztette el s külön szervezeteket is alkotott magának az országban. A „Verein für Geschichte der Deutschen in Böhmen", melynek érdekében főleg Schlesinger Lajos történetíró buzgólkodik, becses közleményeiben a honi irodalom törté- netét is ápolja. A „Verein zur Verbreitung gemeinnütziger Kenntnisse" (Hasznos ismereteket terjesztő egyesület) pedig a népszerű tudományos munkák egész könyvtárát adta ki, melyek sorában Lippert Gyula művei a legjelesebbek közé tartoznak. Német költők, festők, szobrászok és zene- művészek 1871-ben, Grillparzer ünneplése alkalmával sikeres együttműködés czéljából a „Concordia" nevű író- és művésztársaságot alapították. A cseh akadémiának meg a Knoll Fülöp által nem rég alapított „Gesellschaft zur Förderung deutscher Wissenschaft, Literatur und Kunst in Böhmen" lett méltó versenytársa, mely az ország német egyetemével szoros kapcsolatban áll. Toischer Prágában, Gradl és John Egerben, Paudler Leipában, Wölkau V . Cernowitzban, Peters Leitmeritzben, Naaff Ágost pedig Bécsben foglalkozik behatóan a csehországi német népdalok, tájszólások és szokások buvárlásával. Hasonló téren szerzett érdemeket a korán elhúnyt Knieschek is. A tájszólási 21*