Seite - 164 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

164 irodalom és a néphumor az utóbbi évtizedekben is termett újabb virágokat Zedtwitz Kelemen gróf egeri tájszólásban írt költetnényei üde, vidám hangúak. Nittel éjszak-németországi Eulenspiegel-féle történetei, melyéknek az ismert Hockewanzl a hóse, a népnél is nagy tetszésben részesültek. Langer Ede az Adler-hegység vidékéről szóló munkájában közelebb egy derűit lelkű patasztköltőt fedezett föl, Brinke Jerombs földmívest, e humoros utódját az égerlandi Bürnsteinnsk, kinek elegiai hangúlatú népies költeményei iránt Valamikor Goethe is melegen érdeklődött. A csehországi német írók száma és munkássága folyvást tetemes. Mauthner Frigyes, kit születésénél és nevelkedésénél fogva szintén a prágaiakhoz kell számítanunk, regényeivel és szatíráival széles körben ismeretessé lett. Schubin Ossip (Kirschner Lola) írónő, ki Prágához közel lakik, az egész német olvasóközönség figyelmét föl tudta kelteni az osztrák nemességet szerepeltető regényei iránt. Suttner Berta, a szintén prágai születésű Kinsky grófnő, „Le a fegyverrel!" czímű irányregényével általános és mély hatást keltett. A prágai születésű és nevelésű Hauschner Auguszta, a leitomischli Kapff-Essenther Francziska és a hoíitzi születésű s most New-Yorkban élő Hann P. hírlapíró szintén hivatással léptek föl mint elbeszélők. Kralik Richard, ki a Cseh-erdőbeli szülőföldjén töltötte iQúságát, az aesthetika s az eposz- és drámaköltés ágaiban működik, Ohorn Antal pedig, ki számos költeményében ünnepli cseh hónát, regényeiben is azt tükrözteti vissza. Bendel József „Firdusi" czímű szomorújátékot, továbbá meséket és mondákat írt versben. A lyrikusok közül Adler Frigyes, Herold Ferencz és Philipp P. arattak sikert, a humoristák sorában pedig a sokféle műformában jártas Willomitzer József, Klutschak és Walter utódja a „Bohemia" szerkesztőségében. Teuber Oszkár, a prágai színházak történet- írója, a katonai és kolostori életből vett rajzaiban tanúsít műérzéket. A színpad számára dolgoznak Thun-Hohenstein Krisztina grófnő, ki meséket is írt, Teweles Henrik, Riedl Péter, Skraup Károly és Swoboda Henrik. A neve- zettekhez az ifjabbak egész köre csatlakozik. A csehországi német irodalmat különálló, sajátos egészszé alakítani természetesen nem lehet a jelen alkotó és fejlődő tehetségeinek sem szándéka, sem föladata. Mindazonáltal ma is alapos az a remény, hogy Csehország németségének szellemi élete továbbra is hű marad komoly hagyományához és hogy a csehországi német költészet a nagy német irodalom karának a jövőben is érczes és saját jellegű hang- jaként fog zengeni.