Seite - 172 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

172 meg a prágai zenei körök kedveitjénél. Ez örökké emlékezetes „Don Juan"- előadás után még egy művét szentelte Mozart a prágai színpadnak : ez „Titus" czímű, megrendelésre készült ünnepi operája, mely II. Lipót koro- názása alkalmával került színre a nápolyi Guardasoni Domokos vezetése alatt 1791 szeptember 6-án, de nem érte el a „Don Juan" nagy hatását. Kevéssel utóbb, 1791 decz. 5-én a mester örök álomra hunyta le szemeit. A műintézet, mely a felejthetetlen Mozart-napok színtere volt, 1799- ben megszűnt magánvállalat lenni. Ez évi márczius 28-án tulajdonosa, Arostitz-Rhieneck Frigyes gróf az atyjától öröklött házat 60.000 forintnyi szerény árért a csehországi rendek birtokába adta át, ez összeget azonban nem az ország, hanem a cseh főnemesség hat tagja fizette le. A vételben való részvét fejében az adakozók mindenike egy örökös páholyt kötött ki családja számára s ugyanilyenért Nostitz gróf is elengedett a vételárból még 10.000 forintot. Ilyenformán a régi prágai rendi és mai német országos színháznak tulajdonképeni birtokosán, Csehország népén kivűl még hét magántulajdonosa is van, kiknek az említett örökös páholyon kivűl még bizonyos alkalmakkor, így pl. az igazgató választásánál érvényesíthető külön szavazati joguk is van. A csehországi rendek birtokába került színház ettől az időtől fogva a „prágai rendi nemzeti színház" nevét viselte, s előbb a rendek megbízásából egy választmány, utóbb pedig egy intendánsi hivatal állott gazdasági és művezetési felsőbb hatóságként a rendi képviselettel szerződéses viszonyban lévő igazgatója fölött. Ezzel a prágai első színház az udvari színházak rangjára került s eleje volt véve a vállalkozók nyers anyagi haszonért való s a művészet érdekeit esetleg sértő üzérkedésének. És ennyi- ben, jóllehet a felügyelet néha kicsinyes akadékoskodásban és gyámkodásban is nyilvánult, mégis e szervezetnek az érdeme, hogy a prágai színháznak mindjárt a bécsi udvari színpadok után következő magas rangja megmaradt. A színház első bérlője és igazgatója az olasz Guardasoni Domokos volt. A német dráma, mely az olasz igazgatónak a saját hona termékei, az operák iránti nagy hajlamai folytán néhány éven át háttérbe szorult, Guardasoni rendezője és utódja, Liebich Károly alatt annál magasb szín- vonalra emelkedett. Liebich igazgatóságának időszakát (1806 —1816) a prágai színpad aranykorának mondják. Még Guardasoni vezetésének végső szakában Prága egész színügye a rendi színház igazgatójának kezébe került. A többi színház vagy egészen eltűnt, vagy bele olvadt a fő intézetbe. Az egykor oly virágzó kleinseitei színház a grőf Thun-féle palotában, a mai