Seite - 173 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

173 országház helyén, a hol utoljára még a kitűnő Seconda-féle szász választó- fejedelemség! udvari színtársulat játszott, Albrecht Zsófiával, Schiller barát- nőjével s más jeles erőkkel adván elő egyebek közt Schiller „Don Carlos"-át, 1794 augusztus 27-én a lángok martaléka lőn s nem támadt föl többé hamvaiból. 1789-ben a Sweerts-Spork grófi palotához tartozó hajdani Írországi Ferencz-rendűek kolostori könyvtárában egy újabb színház keletkezett, melyre A régi királyi országos színház Prágában. a cseh színügy fejlődésével való szoros összefüggése miatt még vissza kell térnünk. Ennek „hazai színház" (vlastanecké divadlo) volt a neve, cseh és német a műsora s időnként veszedelmes versenytársa lett a fő színháznak. Mozart „Varázsfuvolá"-ja is ebben került 1792 október 25-én első német előadásra Prágában. Mikor Steinsberg lovag német társúlata játszott benne (1798), e „hazai színház" látta el erőivel a karlsbadi és teplitzi nyári szín- padokat is, nem sokkal utóbb azonban a hajlékául szolgáló palota gazdát cserélvén, ki kellett onnan költöznie. A régi szabadalommal felruházott új vállalkozó a Szent Mária Magdolnáról nevezett Domonkos-rendű kolostor