Seite - 185 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

185 buzogtak, valamint ama szélesebb néprétegek, melyek a még mindig német társalgási nyelvben nem valának elég jártasak, támogatták e kísérletet. 1786 január havában pedig Tham Venczelnek a cseh történelemből merített „Bretislaw és Jutta" czímű eredeti lovagjátéka keltett „magvas, erős cseh nyelvével" tetszést. Az előbbkelő körök csak mosolyogtak e „cseh nemzetiesdi játék"-on, a mely azonban bizonyos önállóságra tett szert, mikor Bondini a németekből és csehekből álló színtársulatát elbocsátotta. A „prágai nemzeti színészek" sorából ugyanis négyen, a prágai Höppler és Antony, meg Zappe Antal és Sewe balletmester szabadalmat kértek a hatóságtól arra, hogy „Pilsen, Eger, Budweis, Königgrätz, Leitmeritz városokat és a prágai új várost bejárva, e helyeken német és cseh nyelven drámákat, operetteket és némajátékokat adhassanak elő". Mint „utraquisták" — így hítták t. i. Csehországnak mind a két országos nyelven beszélő lakóit — valamicskével hozzá kívántak járulni a cseh nyelv tökéletesítéséhez és terjesztéséhez s ahhoz, hogy a mivel más nemzetek már rég dicsekedhetnek, az ő népük is birjon: t. i. nemzeti színházzal. Folyamodásukat elutasították, de utólag mégis engedélyt kaptak arra, hogy a lóvásártéren egy deszka bódéban játszhassanak, a mely 1780 július 8-án szigorú „utraquista" műsorral, vagyis egy német vígjáték után egy Iffland-féle darab cseh fordításával s egy némajátékkal nyílt meg. Ez volt a cseh színház első önálló otthona Prágában, a hol azonban csak két nyelvű előadásokat lehetett tartani. 1786 szeptember 19-én IL József császár is meglátogatta hős hadvezérei, Laudon, Lacy és Hadik kíséretében e „bódé"-t s 30 aranynyal váltotta meg a belépti jegyét. Ama napok legfőbb vonzóereje Stuna wodnani irodatiszt „Parasztlázadás" czímű darabja volt, melynek Tráva szerzette a zenéjét. Tham Károly csehre fordította Shakespeare „Macbeth"-jét és Schiller „Haramiák" czímű darabját, s a német újságok nagy elismeréssel emlegették „a cseh nyelv és irodalom hanyatlásának" meggátlására czélzó ezen törekvéseket. Jiíik Venczel prágai polgár, ki hír szerint Lessing „Galotti Emiliá"-ját is lefordította, egy újabb „hazai színház"-at is állított a Porici kapunál a Rózsa-völgyben, de megint két nyelvű műsorral. A lóvásártéren Tandler „Zizka" és Tham „Vlasta" czímű eredeti darabjait adták, s a nép csak úgy tódúlt a „bódé"-ba, a melyben egykorú bírálók tudósításai szerint elég „nyomorúságosan" játszottak. A rózsavölgyi színház 1789-ben tönkre ment, a lóvásártéri pedig az írországi barátok könyvtári termében talált jobb új tanyát, a hol 1790-től Cs. 24