Seite - 188 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

188 mert látogatóinak száma csakhamar mégcsappant, leghívebb támogatói is elvesztették türelmüket, minthogy a német igazgatóság nagyon késett eszményi óhajtásaikat megvalósítani. Az igazgató meg e részvétlenség miatt elkeseredve, egészen elejtette a cseh nemzeti vállalatot, s látván, hogy egyes lelkes férfiak buzgalmában a tömeg nem akar osztozni, több áldozatra a cseh nyelv érdekében nem volt hajlandó s megint csak a régi délutáni előadásokra szorította vissza a cseh színművet. A rózsaútezai színház sorsának e hamar bekövetkezett kedvezőtlen fordulata azonban, a mely egyelőre Prágában a cseh színház lehetetlenségét látszott igazolni, koránsem lankasztotta el az érte buzgó és küzdő férfiakat, kik nem késtek annak valósítására új eszközöket keresni. 1845-ben a prágai cseh nemzetiségű polgárok egy szövetkezete, mindenekelőtt Palacky, Rieger, Trojan, dr. Friő és Strobach a csehországi rendektől az üresedésben lévő rendi színházi szabadalmak egyikének egy önálló cseh színpad javára való adományozása iránt nyújtott be kérvényt. De tervük különféle akadályokba ütközött s egészen meghiúsúlt. Az 1848-iki zivataros esztendő a nemzeti színház kérdését is előtérbe állította. Jóval égetőbbnek érezték, mint addig, mily „szégyen", hogy a cseh múzsa csupán a délutáni előadásokra legyen szorítva az országos színházban s szabadabb hangon kezdték a német törzsintézettől külön választandó, önálló szláv nemzeti színház követelését nyilvánítani. 1849-ben a pár évvel előbb még elérhetetlen ábrándnak tartott eszme már közel látszott a megvalósúláshoz. Hoffmann igazgató a Pstross- féle kertben épült új színkörében oly műsort állított egybe, melynek két harmadát cseh darabok tették, s csak egy harmada állt német színművekből; télen át pedig a cseh drámák és operák számára egy hétköznapi est is jutott. Trojan lett az ilyen módon gyarapúlt cseh színpad első intendánsa, de 1851-ben már ennek a rövid föllendülésnek is megint vége szakadt. A szláv nyelvű előadások gyenge látogatottsága visszariasztotta a színigazgatókat e vállalkozástól, a színkör nagyobbára német jellegűvé vált, s ismét csak a délutánok s az ünnepek és vasárnapok maradtak a cseh előadások számára. Mindezek daczára mint egyebekben, úgy e téren sem volt már távol a Csehország közállapotaiban bekövetkezett nagy fordúlat ideje. A cseh nép nemzeti követeléseinek előharezosai mind bátrabban haladtak előre; a németek mind többet vesztettek mintegy két évszázad óta bírt területükből; így hatalmasan megnövekedtek az addigi szláv kisebbségek, Prága német társa- dalmából mindegyre több nevezetes elem pusztúlt ki. Még az ötvenes években