Seite - 190 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

190 műépítész alkotását, a cseh nemzeti színművészet nagyszabású és előkelő díszű palotáját. Smetana Frigyesnek, a cseh zene legnagyobb mesterének „Libusatf-ját adták elő, melynek diadalát alkotója, jóllehet már megsike- tűlten, de még ott a színházban élte meg. Csak tizenegy előadást tartottak még ezenkívül a csupán ideiglenesen megnyitott nemzeti színházban, aztán megint bezárúltak annak kapui, hogy benne a munkások folytathassák a a befejezés művét; e közben 1881 augusztus 12-én pusztító tűzvész ham- vasztotta el a gyönyörű épületet, egy egész nép büszkeségét s örömét, évek hosszú során át hőn ápolt reménysége gyümölcsét! S most új küzdés, gyűjtés és munkálkodás napjai következtek, hogy a romba dőlt színház újra föltámadhasson. S ime néhány hét alatt az önkéntes adományokból már ismét egy millió volt együtt; a felséges uralkodóház és az ország, még pedig annak német lakossága is hozzá járúlt a gyűjtéshez, s nem sokkal utóbb már ott állt a Schulz J. tanár tervei szerint épült s még bővült új ház, mely az ideiglenes színházat is magába kebelezte. A színpad vasszerkezete és a ház villamos berendezése a legkorszerűbbek egyike Európában. 1883 márczius 25-én lépett fontos hivatalába az igazgató bizottság részéről a művészeti igazgató állására kijelölt Subert F. A., a kinek irodalmi és színházi téren kipróbált ereje immár egy évtizednél hosszabb idő óta vezérli az intézetet a művészi fejlettség, virágzás és magas lendület folyton emelkedő útján. Az ekként szebben és hatalmasabban föl- éledt új színház 1883 november 18-án nyílt meg. A cseh nemzet elsőrangú művészei működtek közre az épület méltó földíszítésében. Az udvari páholy minden eddigit fölülmúló pompával és fénynyel van fölékesítve. Az újra építés másfél millióba került s így a leégett színház költségét bele számítva, összesen 3,300.000 forintot áldozott itt a nemzet egy oly eszme megvaló- sítására, a melyet harmincz évvel előbb még képtelen ábrándnak tekintettek. A megnyitás napján délben ünnepi matinéé, este pedig operai díszelőadás 'V („Libusa") volt. Az egész cseh nép részt vett az ünnepi örömben; a Subert igazgató szorgalmazására indított színházi különvonatokon ezrivel és újra meg újra csődűlt s lassanként megjelent Prágában az egész ország népe, hogy a nemzeti múzsának ez új díszes templomában hódoljon. Még ugyanazon év november 25-én Rudolf főherczeg és Stefánia főherczegnő Ő Fenségeiket üdvözölte újjongó lelkesedéssel az új színházban egybegyűlt közönség. A díszes új épület nagy követeléseket támasztott a cseh nép művészi képességei elé, a melyekre most az a föladat hárúlt, hogy méltó művekkel