Seite - 202 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

202 fölfedezett évszámnak. A fölszentelési okiratok közül a legrégibb 1158-ból, a másik három pedig 1165-ből való. Ezek szerint: Dániel prágai püspök Vladislav király és neje Judita királynő jelenlétében 1158 május 30-ikán szen- telte föl a Gervasius kanczellár és vysehradi prépost által Bohnitzban épített templomot, 1165 október 11-ikén pedig a Péter ostrovi apát által a prágai ó-városban épített Szent András templomot, végűi ugyanazon év november 14-ikén és 19-ikén szentelte föl Reíany és St. Jákob helységek templomait, a melyeknek alapítói az okirat szerint Mária és fiai, Slavibor és Pál. Mivel a vineci gazdag díszű templom egyik oszlopfőjére szintén 1165 évszám van vésve, s mivel a St. Jákob helységi és a vineci templom a legfejlettebb építészeti díszűek, kétségtelen, hogy Csehországban a román építészet virág- zása ez időre esik, á minek alapján könnyű a csehországi XII. századbeli falusi templomok időbeli sorrendjét pontosan megállapítani. Kyje, Rovny, Kondrac, Poritsch, Mühlhausen (Milevsko), Recan, Planan, Müglitz (Mohel- nice), Liebshausen (LibCeveo), Potvorov, Rudig (Vroutek), Vinec és Söberle (Zábor) helységek templomai fölfelé menő sorrendben követik egymást. Az emlékek e csoportjában a fal lába, az oszlopok, azoknak lába és feje, a lizenák, ezek fölött a félköríves öv és a fogrovat, a párkány, az ablak és a kapu a leg- egyszerűbb formákból indul ki és a leggazdagabb, legváltozatosabb formákig emelkedik. E jelenségből a csehországi építészet fejlődése mintegy megkövült symphonia hangzik felénk. A XII. századbeli építészek találékony képzelete különösen a kisebb templomok kapuján mutatkozik. Egy felől a müglitzi templomnak egyszerű kapuja, melynek ormát csupán a kereszt díszíti, más felől a söberlei templomnak pazar díszű, bámulatos kimunkálású kapuja két szélső tagja az érdekes kapuk sorozatának. Épen ilyen gazdag, változatos alakításúak az oszlopok, azoknak lába és feje. Az oszlopok attikai lábának sarkán a formátlan tömeget idővel finoman alakított levél, kagyló vagy béka váltá föl; az oszlop törzse vagy kerek, vagy sokszögű, néha hornyolt, néha csavart, majd sima, majd gazdagon ékített, majd olyan, mint ha több vessző- ből volna fonva; a legrégibb koczkaalakú oszlopfő vagy sima, vagy félkör szeli át lapjait, később lombdísz borítja, helylyel-közzel meg állati alakok élénkítik. Az ablakoknak béllete korábban egészen sima volt, utóbb azt is pálczák és hornyok tagolták. A hajó és az apsis falainak kivűl nem volt díszök; később ezeket lizénák, sőt a korszak vége felé vak árkádok tagolták. Új, üde élet lüktet az építmény egész szervezetében. Az elrendezés, a kerek templomok kivételével, az első korszak fő formáinak keretében mozog.