Seite - 218 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

218 csúcsíves építéssel karöltve a boltozásnak egy új neme honosodott meg Csehországban, s annyira magára vonta az általános figyelmet, hogy a történetírók méltónak tartották az ilyen módon épült boltozatok befejezé- sének idejét följegyezni. A díszítő részletek mind gazdagabbakká alakúltak, az oszlopfők lombdísze a hazai növényeket utánozta, itt-ott azonban alakos dísz is talált helyet az oszlopfőkön. Ilyen volt a zárókövek és a gyámok dísze is. Az anyag kimunkálásában nagy haladás mutatkozott. Rendszerint még a nagyobb épületek falait is kalapácscsal többé-kevésbbé megmunkált törmelék kőből rakták, csakis a sarkokat, a párkányokat, a támasztó pillé- reket, az ablakokat és ajtókat állították elő gondosan faragott koczkákból. A homokkővel és a gránittal egyaránt ügyesen bántak el. Téglából épültek: a Domonkos-rendi templom Nimburgban és a Szent-Lélek temploma Königgrätzben. Okiratokban és krónikákban elvétve találkoznak olyan följegyzések, melyek világot vetnek a XIII. és XIV. századbeli egyházi építkezés gyakor- latára. Az egyházi hatóság adta meg az új építkezésre, vagy a helyreállításra az engedélyt; bűnbocsánat révén folyt be a szükséges pénz java része; az építőmester megszabott áron vállalkozott az építési munkára, az anyagot azonban az építtető a saját költségén szerezte be és szállíttatta a hely színére. Az alapkő letétele mindig ünnepélyességgel történt; a kiválóbb építmény alapkövének szép kimunkálására különös gondot fordítottak. Az anyagot külön e czélra az épület közelében emelt műhelyben készítették el. Az építés módját a Velislav-féle képes bibliában (Prága, Lobkowitz herczeg könyvtára) a bábeli torony építését ábrázoló kép hűen mutatja. A súlyos anyagot daru emeli, a melynek taposó kerekében egy ember végzi a munkát, a munkások teknőféle edényben lajtorján hordják föl a habarcsot, a melyet onnan kisebb mennyiségekben adogatnak föl az állványra, mely vastag gerendákból és deszkákból van szerkesztve. Az állványon két munkás a falazás munkáját végezi, az egyik ugyanis kalapácscsal formálja a követ, a másik pedig mellette levő edényből kanállal meríti és a kőre veti a habarcsot. Abból a körülményből, hogy a munkás az állványon adja meg a kőnek a kivánt formát, világossá válik, hogy a könyv festője törmelék kővel való építést ábrázolt. Az egyes rétegek azonban eléggé szabályos fekvésűek, szinte olyanok, mint a koczkákból rakott fal. Nyilván való, hogy az építési technika még sok nehézséggel küzdött, s akárhányszor híjával volt a meg-