Seite - 219 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

kívánt szabatosságnak és szilárdságnak. Ezt bizonyítja az, hogy a prágai káptalanháznak és több templom középhajójának a boltozata beszakadt, hogy a vihar és nagy esőzés számos magánházat megrongált, s hogy például Prága falainak tornyai csak néhány évtizedig állottak fönn; ellenben ugyan ezen időben keletkezett számos más építmény hasonló elemi csapások után is épségben maradt. Kiválóbb építményeket iparkodtak szilárd tetővel födni, a régi rozoga és tűzveszélyes tetőt pedig újabbal váltották föl; így például III. János püspök új tetővel látta el a prágai székesegyházat. A közön- ségesebb épületeknek nagyon ferde metszésű béllettel és meredek paddal bíró, csúcsos ívű és keskeny ablakai valószínűleg nem voltak üvegesek, a mi a kisebb falusi templomokon, kápolnákon ma is előfordúl. A befejezett templomot ünnepélyesen fölszentelték; magától értetik, hogy a világi építmény befejeztét is ünnepély követte, a melyben a munkásoknak is volt részük. Az alatt, míg a csúcsíves rendszer az országban elterjedt és utóbb általánossá lett, a művészek és a munkások tekintetében is fontos változás történt. Miként más országokban, úgy Csehországban is a kereszténység meghonosodása és az egyházi rend elterjedése idejében az egyháziak gyako- rolták a művészeteket. Azonban a szükségletek növekedtével és nagyobb munkák alkalmával, midőn a maguk körében nem rendelkeztek elég munka- erővel, kénytelenek voltak a világiak felé fordúlni. Ekként a művészeti eljárásokban való gyakorlottság mind szélesebb körökben terjedt el és csak- hamar a világi elem is képes volt a megrendeléseket teljesíteni. Hisz már a XII. század közepén Wernher nevezetű világi és idegen származású kőfaragó- mester vezette a prágai György-templom építését. A XIII. században még szokottabbá lett a világi elem. II. Venczel dicsérte Robert mestert, a ki prágai polgár volt, azt mondta róla, hogy nagy tapasztaltsága van az építés- ben, s a csehek közt senki sem vetekedhetik vele. Rudolf kőműves, Alblin és Pillung mesterek aXIV. század elején Prágában dolgoztak; Heinrich kőfaragó 1255-ben Neuhausban dolgozott; említtetik továbbá Berthold, aki rosen- bergi Wok szolgálatában állott, Péter és Miklós mestereket Bavor brevnovi apát fogadta föl. Mindez adatok kétségtelenné teszik, hogy a világi művé- szeknek elég foglalkozás kínálkozott, s így azoknak volt alkalmuk magukat tökéletesíteni. A világiak azonban a művészetek egyéb ágaiban is meg- állották helyöket. Ilyenek voltak : Gottfried és Konrád ötvösök Prágában, továbbá több írnok, mint Hermann Brüxben, Miklós Kolinban, Heinrich 28*