Seite - 223 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

223 utazással volt egybekötve; uralkodói kötelességének ilyetén teljesítése közben számosakkal érintkezett, mások nézetével megismerkedett és azoknak hatása alatt módosult a saját fölfogása is, melyet a rokon franczia udvarban sajátított el. Három évtizeden át a német birodalommal kapcsolatos ügyek intézésére fordította tevékenységének java részét; s a gyakorlati érzékű és éles szemű uralkodónak e közben szerzett tapasztalatai révén Csehország művészeti élete is más hatás alá került. Prága érseki város volt és a mellett a német birodalomban a legrébibb egyetemmel dicsekedett, fontosságát még fokozta az, hogy Európa legtekintélyesebb uralkodójának székhelyűi szolgált; önként érthető, hogy az egyházi nagy pompa, a tudományt szomjazóknak ide sereglett nagy száma és a császári udvartartás fokozta a művészeti tevékenységet. Kétségtelen, hogy e tevékenységet nagyban előmozdította a császár számára dolgozó művészekkel való személyes érintkezés, különösen pedig az, hogy jobb műveikért külön dicséretben, elismerésben részesültek. IV. Károly udvarán oly nagy számú udvari művészt alkalmazott, a mennyivel ez időtájt egyetlen világi fejedelem sem dicsekedhetett. A prágai udvar szolgálatában állottak: Wurmser Miklós Strassburgból és Theodorich udvari festők, János drágakövet köszörülő mester, Hanusch mester udvari ötvös; a császár személyesen járt közben arrasi Mátyásnak, a prágai székesegyház építő mesterének és gmündi Parier Péternek meghívatásánál, az új-városi képírók- nak fontos szabadalmakat adott, a prágai ötvös-czéhet megajándékozta Szent Eligiusnak, az ötvösök védszentjének püspök-süvegével és gyűrűjével. Míg egy felől ily módon fejezte ki a császár elismerését egyes czéhek üdvös tevékenysége iránt, más felől a jelesebb művészeket egyéb kitüntetésben is részesítette; így a prágai székesegyház oszlopos karzatán a mellszobrok sorában, melyek e nagyszerű építmény minden kiválóbb előmozdítójának emlékét voltak hivatva az utókor számára megőrizni, az uralkodóház tagjai, az érsekek és az építés felügyelői mellett az előbb említett két építőmester is helyet talált. A mind nagyobb tekintélynek örvendő művészek érezték, hogy fontos tényezői a polgári társadalom fejlődésének és csatlakoztak a czéhszerű szervezkedés áramlatához, mely a XIV. század első felében a kézművesség terén mind határozottabb alakot öltött. Az ötvösök már 1324-ben János király alatt szervezték czéhöket, példájukat 1348-ban követték a képírók, 1365-ben pedig az új-városi festők czéhe különös kedvezményekben részesült.