Seite - 224 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

224 Az ilyetén szabályozott állapotok következménye volt, hogy a művész, mikor valamely megrendelést elfogadott, szabatosan meghatároztatta jogait és kötelességeit. így például Parier Péter székesegyházi építőmester a heti számadások adatai szerint hetenként 56 garas fizetést, évenként megszabott ár szerint egy nyári és egy téli öltözetet kapott, azonkivűl minden sajátkezűleg végzett munkáért, fontosabb ügyekben való közbenjárásért külön díj illette meg, e mellett nem volt gondja sem az anyag beszerzésére, sem a szerszámok jó karban tartására, a mennyiben az effélék elintézése az építkezőre hárult. Egy felől az építkező, más felől az építőmester kötelezettségeinek világos megállapításánál az egész országban egyféle szokás szerint jártak el. Ez kiviláglik abból is, hogy a neuhausi minorita convent a wittingaui Ágoston-rendi kolostor szerződését használta mintául, midőn 1369-ben Miklós és András mesterekkel egy keresztfolyosó építése tárgyában szerző- dést kötött. A részleteket szabatosan megállapító szerződés természetes következ- ménye, hogy az építkezés menete biztos, határozott volt, a mi a legapróbb részletekig kimutatható a prágai székesegyház építésénél és e mintaszerű építmény világosan föltűnteti az általános szokást. Az igazgatást és a műszaki vezetést egymástól külön választották. Az előbbi a felügyelőnek és a melléje rendelt Írnoknak föladata volt; ezek gondoskodtak minden kellékről és teljesítettek minden fizetést. Egy ügyelő és annak szolgája gondoskodtak a műhelybeli szerszámok jó karban tartásáról. A műhely a műszakilag iskolázott építőmester alatt állott, ennek helyettese a pallér volt, a ki állandóan szemmel tartotta a műhelyben végzett munkát. A műhely kötelékébe tartoztak a kőfaragók, a kik nem napszámra dolgoztak, hanem darabonként megállapított átalányt kaptak fizetésűi; az egyes darabok átalány-ára a munka mennyisége szerint változott. A kőmívesek, a kovácsok, az ácsok és a segédmunkások külön-külön fizetésben részesültek. A kőfaragó hetenként átlag 30—40, a kőmívcs 12—16, az ácslegény 12—18 garast keresett. Minden egyes munkáért, a legcsekélyebb fogásért is fizetés járt; különös alkalmaknál nem maradt el a borravaló; nyáron minden munkást megillette a fürdőpénz. Az építkezés nyári időszaka Péter székfoglalásának napjától (február 22.) legfölebb Gál apát napjáig (október 16.) tartott. A nagyobbszerű építkezés roppant összegekbe került; így a prágai székes- egyház építésére a rendkívül gondosan vezetett számadások szerint 1372-től 1378-ig évenként átlag 120.700 osztr. ért. forintot fordítottak.