Seite - 226 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

226 IV. Károly uralkodása aíatt az egész országban rendkívül föllendült az építési tevékenység, s ezt a császár, a nemesség, a papság és a polgári osztály egyaránt hathatósan támogatta, tehát különös fontosságú pontosabban meghatározni, hogy a csúcsíves építés Csehországban ily kedvező külső körülmények közt mely irányban indúlt meg és haladt tovább. Az egyenes franczia hatás igazi korszaka arrasi Mátyás halálával váratlanúl gyorsan véget ért és a német művészeti fölfogás váltotta föl, mely a franczia eredetű rendszert a német szellemnek jobban megfelelő módon fejleszté tovább. IV. Károly Németországban többször utazván, megismerte a német művészetnek akkor még készülőben levő alkotásait és személyesen járt közbe, hogy a prágai székesegyházhoz a svábországi Gmündből meghívják Parier Péter mestert, a ki a híres kölni műhelyben nyerte kiképeztetését. A szóban levő mestert megbízták Prágában a székes- egyház, ugyanott a Moldava hídja és a Hradsinon a Szent-Lélek-templom szentélye, Kolinban a Bertalan-templom, Karlshof kolostor temploma, a prágai Teyn-templom, végűi Kuttenbergben a Borbála-templom építésével. E szerint Parier az országnak művészetileg legkiválóbb és legfontosabb építkezéseit vezette; természetes tehát, hogy majdnem ötven éven át tartó működése alatt teljesen meghonosítá saját irányát. Hogy mily nagy elismerésre talált az egész országban, azt bizonyítja egy felől meghívatása Kolinba és Kuttenbergbe, más felől öcscsének, Mihálynak meghívatása Goldenkronba, különösen pedig az, hogy fiát, Jánost, megtették a prágai székesegyház építőmesterévé, nyilván azért, mert őt tartották leghívatottabb- nak arra, hogy tovább folytassa az irányt, melyet atyja évtizedeken át követett, s a mely irány általános tetszéssel találkozott. A prágai székesegyház belsején kiválóan német kőfaragók dolgoztak, a kik Ausztriából (Bécs), Szász- és Svábországból, Westfaliából, Strassburg- ból, Kölnből, Mainzból, Frankfurtból, Würzburgból, Nürnbergből, Regens- burgból és egyéb német városokból kerültek Prágába és itt a székesegyház műhelyében kaptak jól fizetett munkát. Az idegen kőfaragók számra nézve sok ideig fölülmúlták a hazai erőket és egyszersmind képviselték a művészileg haladottabb fölfogást. Közűlök számosan követve az építőmester példáját, az országban letelepedtek és elősegítették művészeti irányuk meghonoso- dását. így példáúl a strassburgi Wurmser Miklós udvari festőnek egybekelése egy saazi polgár leányával arra a föltevésre ad okot, hogy a művész egy ideig Saazban dolgozott.