Seite - 244 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

244 szakaszból állott; a fő hajó déli oldalához csínos csillagos boltozatú mellék- hajó csatlakozik,, mely eredetileg a keresztfolyosó felé nyitott lehetett. Ehhez a keresztfolyosóhoz ugyanis a templom mellett négy oszlopon nyugvó kettős csarnokot építettek, a melyet utóbb az oszlopok között emelt fallal hoszszában két részre osztván, az egyik részt a temlomhoz csatolták. A keresztfolyosó négyszögletes; három osztályú ablakait halhólyághoz hasonló idomok díszítik; keleti szárnyából Szent Farkas tiszteletére szentelt kápolna szökellik ki; keresztboltozatának záróköve öt szirmú rózsa, mely az alapító Rosenberg család emlékezetét őrzi. A szentélyzáradék csúcsos ívű ablakai egészen egyszerűek. A keresztfolyosó támasztó pilléreinek zöme téglából van rakva, a talpa, párkánya és fedőlapja azonban faragott kő. A keresztfolyosó és a Farkas- kápolna határozottan késő csúcsíves jellegű; a kápolnát 1491 szeptember 8-ikán szentelték föl, tehát a fölszentelés ideje az egymással benső kapcso- latban levő mindkét építményt a XV. század végéről való műnek vallja; mindazáltal sem az egyiken, sem a másikon nincs nyoma annak a szer- telenkedésnek, mely e század végén divatozott. A keresztfolyosót Venczel guardián, más néven Walda Juleus idejében fejezték be, a ki 30 évig állt a kolostor élén és 1509-ben halt meg. A krumaui minorita kolostor az egeri és a neuhausi kolostor mellett legérdekesebb példaképe a csehországi minorita társházaknak. A krumaui kolostornál kisebbszerű a Theodorich fegyverkovács által 1330-ban Horazdiovitzban alapított minorita kolostor, mely 1814-ben meg- szűnt s aztán 1854-ben az iskola-testvéreknek adatott át. A templom egyes hajójának három, kiszökellő szentélyének egy szakasza és sokszögű záradéka van; a hajónak az éjszaki oldalán nincsenek ablakai; a déli oldal csúcsos ívű ablakai egyszerűek; tornya nem önálló építmény, hanem csak a tetőre illesztett alkotmány. A templomtól éjszakra fekvő kis keresztfolyosó négy- szögű, mindegyik szárnyának az udvarra néző, csúcsos ívű három-három ablaka van, melyeknek eredeti alakja még meglehetős biztossággal föl- ismerhető. Miként a minoriták kolostorai, úgy a kórházak is mindjárt a város falai mellett, néha azokon kivűl épültek. E kórházak száma a XIV. század folyamán rendkívül megszaporodott, mivel az ország gazdagjai mintegy versenyezve gondoskodtak a szegényebb lakosságról. A betegeknek szolgáló helyiségek bizonyára valamely elfogadott terv szerint épültek, de sehol sem maradtak fönn oly ép állapotban, hogy többnek összehasonlítása segélyével a