Seite - 249 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

249 kuttenbergi Borbála-templomon a csehországi csúcsíves építészetnek két iránya jutott érvényre. Parier Péter, a nagy eszű mester, alkotó tevékenységének tetőpontján állott, mikor a szóban levő templom építésével megbízták. E pompás épít- mény volt utolsó műve, a melyen megmutatta, hogy a kolini templom szentélyének építése óta mennyit haladt, fölfogása mennyire érett s mennyivel szabatosabbá lett. Műveinek összesége határozott művészi egyéniséget tűntet föl. Mint építőmester Kölnben és Gmündben nyert kiképeztetése folytán kiváló szeretettel foglalkozott a szentélyt övező folyosó és a koszorúkápolnák elrendezésével; ezzel karöltve járt egy másik jellemző sajátossága, t. i. az, hogy a záradék egyik pillérét következetesen szerette a fő hajó középső tengelyére állítani. Meglehet, hogy ez utóbbi sajátosság württembergi minták hatása alatt fejlődött ki. A fölépítés karcsúsága, a merész szerkezet, a pillérek és a bordák erős tagoltsága, nagy ablakok által bőséges világosságra való törekvés és oszlopos karzatok jellemzik valamennyi művét. A támasztó pillérek és ívek nagy számával és gazdag alakításával élénkséget s változa- tosságot kölcsönzött a templomok külsejének, a melyen a karcsú tornyocskák, a magas fő párkány, az e fölött emelkedő karzat, végűi a halhólyaghoz hasonló geometriai idomok a késő csúcsíves építés hírnökei. A prágai székes- egyház és a Teyn-templom kapunyílásán alkalmazott félkörű ívvel gazda- gította a formáknak akkor uralkodó rendszerét; a félkörű ívet ez időben sehol egyebütt nem alkalmazták ily határozottsággal és nem hozták ily ügyesen jó izlésű összhangba a többi formával. A fő kaput szerette szobrá- szati művekkel gazdagon díszíteni, az oldalkapukat és ajtókat pálcza-tagokkal és hornyokkal élénkíté. O benne a szobrász gyakran az építész fölé kereke- dett, a mennyiben műveinek fölépítésén és fölszerelésén szívesen adott helyet a gazdagabb szobrászati dísznek, s ekként az építészet és a szobrászat fejlő- dését egyaránt előmozdítá. Az kétségtelen, hogy művészetének iránya halála után sem szűnt meg; mindazáltal lehetetlen teljes biztossággal megállapítani, hogy mely művészek és mily mértékben állottak az ő művészeti eszméinek hatása alatt; sőt azt sem állapíthatjuk meg, hogy fia, János, mennyiben járt atyja nyomdokain, és a prágai székesegyház építésének folytatásánál mennyiben követett új irányt. A XIV. század végén és a XV. század elején Csehországban és Német- ország egyik s másik építményénél föltűnt építészek, így a prachatitzi mesterek, prágai Jeny és Jane Pehem Bécsben, Venczel mester Regensburg- Cs. 32