Seite - 252 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

bordáik részint párvonalosak, részint pedig egymást metszők. Az éjszaki kapu bélletén három horony és három pálczatag váltakoznak, gerendáját pedig durván faragott két fej díszíti. A kapu elé épített előcsarnoknak levelekkel szegett csúcsos íve, a nagyon megrongált tornyocskák, melyek ezt jobbról s balról közre fogják, az üres közök betöltésére szolgáló paizsok elrendezése és egyéb díszítményes járulékok a Parier Ízlésére mutatnak, a ki nagy kedvet talált az építmény külsejének faragványokkal való élén- kítésében. Az említett paizsok közt van olyan is, mely öt szirmú rózsát ábrázol és a templom építése körűi nagy érdemeket szerzett Rosenbergi nemzetségre vonatkozik. A torony alsó része régibb építménynek a marad- ványa. A szentély éjszaki oldalához csatlakozó sekrestye szép hálós boltoza- tánál fogva hasonlít a mühlhauseni sekrestyéhez és szintén János mester műve. A magas támasztó pillérek szintén Mühlhausen utánzatai; fokozataik, a mennyiben egyszerű lapokkal födvék, aránylag kevéssé kiszökellők. Kétséges, vájjon a templom boltozatát a mester a szerződésben kikötött egy év alatt befejezte-e. Ugyanis egykor a sekrestyében egy táblát találtak, s azon azt a fölírást, hogy a krumaui születésű Mátyás püspök 1439-ben a Vitus- templomot fölszentelte. Mégis valószínű, hogy a boltozatot már a huszita háborúk előtt befejezték; azonban a kitört zavarok következtében a beren- dezés lassabban haladt és ez volt oka annak, hogy a templomot csak a béke helyreálltával szentelték föl. A berendezés tárgyai közül a csínos építésű szentségházacska maradt fönn. A mühlhauseni Egyed-templom és a krumaui Vitus-templom nyújtanak legrészletesebb tájékozást a szláv eredetű mesterek által művelt irányról, a mely fölépítés tekintetében az országban általános divott mintákat követte, a boltozatot támasztó szerkezeti elemeket kevéssé tagolta, s azoknak a rajtuk nyugvó bordákkal való szerves kapcsolatát nem mindig volt képes meg- valósítani; végűi a prágai székesegyház építőmesterének iskoláját utánozva, kedvét lelte a nagy ablakokban és a faragványokban. Az említett két épít- mény boltozata szintén iskolát alapított, mert a krumaui sekrestye szép hálós boltozata egy némely lényegtelen változtatással ismétlődik Steinban és Poletitzban. Emitt a gyámokat avatott kézzel faragott férfi és női fejek, nemkülönben állati torzalakok élénkítik ; a nyolczszög három oldalából alakított szentély zárókövét Rosenberg urainak öt szirmú rózsája díszíti. Meglehet, hogy e család bízta a poletitzi sekrestye építését valamely olyan mesterre, a ki Krumauban kellőleg megállta a helyét. A mühlhauseni 252