Seite - 258 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

258 templomokon már a XV. század elején majd csillagos, majd hálós alakot öltött; nemkülönben magasba törekedett a mind karcsúbb alkatú támasztó pillér is. A székesegyházak támasztó szerkezete szintén gazdagabbá lett; a díszítményúl szolgáló szobrászati művek számra nézve is tetemesen meg- szaporodtak és úgy forma, mint kimunkáltság tekintetében tökéletesedtek. A tornyocskák és a karzatok, különösen az emezeken sűrűbben előfordúló halhólyag-alakú geometriai díszítmények, mind határozottabban elárúlták, hogy a késő csúcsíves építészet felé hajlanak, a mi különben a bordák és a pillérek karcsúbb tagoltságában is mutatkozott. A gazdagabb alakítású kapuk gyérebbek, általában még sokáig divatozott a korábbi egyszerű föl- építés. A gyámokat, a pillérfőket és a záróköveket eleinte többnyire szépen faragott és gazdag lomb díszíti; utóbb ez egészen elmaradt, a gyámokat és a pillérfőket csupaszon hagyták, legfölebb a záróköveket díszítették czímerrel. Az ablakok magasságban és szélességben megnagyobbodtak és vastagabb szárak fő, vékonyabb szárak mellék osztályokra osztották; a nagyobb templomok fő homlokzatán a kapu fölött megmaradt továbbra is a több osztályú ablak; a kisebb templomok ablakainak rendszerint két osztálya volt. A torony élénkebbé vált az által, hogy a koszorúpárkány vagy a legfelső karzat négy sarkára apró tornyokat emeltek; általában az épületek- külsején festői hatásra törekedtek, a mit a közönségesebb falusi templo- mokon nem értek el, de annál nagyszerűbben valósították meg a várak és a városok világi építményeinek helyes érzékkel tagolt külsején. Különösen az erkélyek fokozták a világi épületek vonzó élénkségét; a teremszerű tágas belső helyiségek előállításában háladatos és érdekes föladatra talált a boltozat építésében való járatosság. A művészi fölfogás, a művészet iránti érzék mind nagyobb tért foglalt és élénkebb lendületet nyert, s karöltve járt vele az építésbeli mesterség fejlődése is. Csak a legkiválóbb épületeket emelték tisztán koczkakövekből, a mi tetemes költséggel járt; rendszerint koczka- és daraboskőből vegyesen építettek; az ékítményeket és az épületnek nagyobb ellenállásra számított alkotó részeit faragott kőből rakták. A tégla idővel mind jobban elterjedt. Mióta Königgrätzben és Nimburgban téglából oly nagy épületeket, sőt terjedelmesebb boltozatokat is építettek, azóta sűrűbben alkalmazták temp- lomok építésénél is; mindazáltal a tégla sem volt képes az országnak majdnem minden vidékén olcsón és könnyen megszerezhető terméskövet kiszorítani. Nimburg város tisztán téglából épített erődítményeinek érdekes