Seite - 259 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

259 maradványai a legszembetűnőbb példáját szolgáltatják annak, hogy a tégla mily nagy fontosságú szerepet vitt a világi építkezésben. Kiderül ez abból is, hogy a prágai ó-városra nézve már a XIV. században a városi hatóság állapította meg a tégla különböző fajainak az árát, és hogy a XV. század elején Prága összes városrészei ily értelmű újabb rendeletet bocsátottak ki; mert a tégla a polgárok építkezéseire nézve rendkívüli fontosságot nyert, a mennyiben a házak födeléhez addig használt fa zsindelyt mind inkább kiszorította a cserép, sőt a palával is győztesen versenyzett. Az épületek födeléhez más anyagot csak ritka kivételképen használtak; így IV. Károly, hogy az egész világból Prágában összesereglett fejedelmek és főurak előtt mennél jobban feltűntesse Csehország gazdagságát és fontosságát, a prágai királyi vár keleti és nyugati két fő tornyát 1370-ben aranyozott ólomból készült födéllel látta el. A falusi világi építmények még ez időben is jobbára fából épültek és rendszerint szalmafödelűek voltak; a kisebb falusi templo- mokat ugyanekkor már mind ritkábban építették fából. Csehország városai- ban a XIV. századtól kezdve általánossá vált az útezák kövezése; az, valamint a hidak föntartására fordított gondviselés szintén előmozdította az építő tevékenységet. A vallási viszályok végzetes fordúlatot jelentenek Csehország művésze- tében, mely életrevalóságának még IV. Venczel uralkodása alatt is számos jelét adta; a huszita vihar könyörtelenül letarolta az ország virágzó culturáját és fagyos lehellete megdermeszté művészeti életét. E viszontagságos állapotok súlyos csapásait még fokozta az, hogy egyúttal elpusztúlt a korábbi időkben keletkezett művészi alkotások legnagyobb része, a melyeknek nagyszerűsége és rendkívüli sokasága a művészeti dolgokban bizonyára nem elfogúltan és egyoldalúan itélő Aeneas Silviust a következő lelkes szavakra ragadta : „Európának egy országa sem bírt — úgy vélem — a mi időnkben oly sok, oly pompás és díszes templommal, mint a mennyivel Csehország büszkél- kedett; a magasra emelkedő templomok csudálatosan hosszúak, szélesek és kővel boltozottak voltak; az oltárok telidesteli voltak arany és ezüst ereklye- tartókkal; az egyházi ruhákat gyöngyök ékesítették; az egyházi eszközök rendkívül drágák voltak; magas és széles ablakok csillámló és csudálatos művű üvegjein át özönlött be a világosság." A huszita vakbuzgóság az isteni tiszteletnél és a templomok fölszerelésénél kifejtett pompának épen nem volt barátja, sőt gyakran határozott ellenségéül lépett föl; önként érthető tehát, hogy nagy pusztítást vitt véghez az egyházi művészet azon 33*