Seite - 266 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

266 tésénél különösen ezt a képességét tüntette ki; az épület külsejét alakokkal, ormokkal, gyámokkal és szertelenül mesterkélt, sőt néha esetlen lombdíszszel borítá. A Moldava fölötti híd ó-városi tornyának szabatos, erős és összhang- zatos alkatával ellentétben e tornyot a bizonytalanság egy neme jellemzi, a mi abban nyilvánul, hogy a művész az építmény nehézkes tömegével nem volt képes elbánni, s zavarában szertelen, szinte a játékszerűséggel határos mesterkéltségre tévedt, mintha így akart volna a helyzet urává lenni. Igaz, hogy e mesterkéltség egyik vonása volt az akkori építészeti fölfogásnak, s ennek révén vált ismertté, sőt keresetté Raysek Mátyás. Mert a kutten- bergiek, kik a Borbála-templomnak a huszita háborúk óta szünetelő tovább építéséhez 1483 augusztus 2 2-ikén tették le az alapkövet, midőn Hanusnak, a templom első építőmesterének valószínűleg 1488-ban vagy 1489-ben bekö- vetkezett halála után más építőmesterre volt szükségük, a prágai ó-városi kőfaragó-czéh ajánlatára Raysek mestert fogadták föl, kit Blazek kuttenbergi mester ifjú korától fogva ismert. Eléggé pontosan meg lehet állapítani, hogy a kuttenbergi templomnak mely részeit építé Raysek; ezek: a szentély falai, támasztó szerkezete és boltozata egész a zárókőig, melyen a fölírás megjelöli a befejezés évét, 1499-et; a szentély ablakait eredeti geometriai idomok díszítik, a támasztó rendszer pillérei gazdag díszűek, a szentélyt kivűlről sajátságos, de nem érdektelen karzat koszorúzza, a szentély kő korlátját késő csúcsíves, de szép formák élénkítik. Díszítő képességét, a melynek köszönhette, hogy Prágában rá bízták a lőportorony építését, a Borbála- templomon is érvényre juttatá. Az építést utóbb Rieth Benedek, királyi építőmester folytatá, ki e hatalmas csarnok-templom három középső hajóját beboltozá, a belső oldalhajókba karzatokat épített és elkészíté a födelet; majd parlii Miklós mester, Vlach János mester, Péter, Polák György és Vitek kőfaragómesterek, végűi Miklós mester váltották föl egymást; a XVI. század közepe táján nagyobb munkát már nem végeztek rajta; 1565-ben a templom java részében készen volt, a nélkül azonban, hogy Parier Péter nagyszerű terve megvalósúlt volna, a mennyiben az építményt egy ideiglenes fallal fejezték be. Hanus mester inkább közeledett a régi formákhoz, a nélkül, hogy azok nemességét és művészeti tökélyét utóiérte volna. Raysek Mátyás ellenben szabadabb kezű volt, a formák tekintetében saját fölfogását érvényesíté és az épület fő részének hatását saját módja szerint emelte ki; Rieth Benedek a hajók boltozatát egyéb építményein bevált mód szerint építé, a geometriai díszt merevebben, a támasztó pillé-