Seite - 280 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

280 lejtőjén fekvő városok túlszárnyalták Prágát. Általános tetszésre talált a késő csúcsíves ízlés szeszélyes játéka, mely nem sokat törődött a szerkezettel, sőt azt az önkényes díszítményben, a szertelen czikornyákban való kedvtelése majdnem egészen elnyomta. A nagyobb szabású elrendezést csak a már korábban megkezdett építményeknél tartották meg. A városi és a falusi templomok a régi mintákhoz ragaszkodtak, de azokon iparkodtak mindjobban kielégíteni a szent beszédek érdekét, a mit különösen az oldalhajók felső részébe épített karzatok által értek el. Az épületek külsején a részleteket durván, sőt néha elnagyoltan, hanyagúl formálták, e tekintetben csakis a kuttenbergi szép emlékek és a prágai lőportorony tesznek kivételt. Az építés technikája megmaradt azon a fokon, melyet a huszita háborúk előtt ért el; a művészi fölfogást háttérbe szorította a kézművesi észjárás. A Habsburg család uralkodásával karöltve kezdett meghonosodni a nemes ízlésű renaissance művészet és egy csapással véget vetett a csúcsíves művészetnek, mely Csehországban habár nem föltétlenül tiszta, de nagyszerű és jellemző sajátságuknál fogva vonzó, első rendű műveket alkotott. A csúcs- íves rendszer iránti érzék elernyedésével már II. Vladislav idejében itt is, ott is új szerkesztési és díszítési eszmék mutatkoztak, a melyek az uralkodó halála után megváltozott körülmények közt határozott rendszerré képződtek. E mellett azonban szűk korlátok között, egyes helyekre szorítkozva egy ideig tovább tengődött az egészen eltompúlt s mind inkább értelmetlenné vált csúcsíves építészet, a minek példái a strahovi kolostor udvarában 1603-ban megkezdett Rochus-templom és a Neuhausban 1628-tól 1632-ig épült jezsuita templomnak geometriai idomai. Sőt, mi több, a csúcsíves ízlés érvényre jutott még a XVIII. században is a sedleci kolostor-templom újjáépítésénél és a kladraui kolostor-templom átalakításánál, noha az épít- mények legvilágosabban mutatják, hogy ama kor építészeinek alig volt homályos sejtelmük is a csúcsíves rendszer mivoltáról; azt hitték, hogy annak lényege az elfajzott díszítmény sokasága. A csúcsíves építészetnek a XIX. században bekövetkezett fölélesztése Csehországban is figyelemre méltó műveket hozott létre, a mennyiben ismét feléje fordúlt úgy az egyházi, mint a világi építkezés. E művek közt legnemesebb a prágai Vitus-templomnak az 1872-ben meghalt Krauner építész és Mocker József mostani székesegyházi építőmester vezetése alatti befejezése. Mocker szakavatott tanácsa irányadó az ország majdnem vala- mennyi csúcsíves művészetű emlékének helyreállításánál.