Seite - 282 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

282 A Vladislav-féle terem építésénél a renaissance művészet csak a puszta külsőségekre szorítkozik, nincs semmi kapcsolatban magával a szerkezettel. Ez különösen szembe tűnő a terem belsejében a Mindszentek templomára szolgáló falon; megjegyzendő azonban, hogy a fal közepén nyíló ajtó sokkal későbbi időből, a XVII. század elejéről való. Kivűl a két hosszanti fal páros ablakain látunk renaissance formákat. Ezek egyikén, melyet a később épített toldalék elföd, ez a fölírás áll: „Wladislaus rex Ungarie et Bohemie 1493U. Miután a terem építését Benedek mester 1502-ben befejezte, a teremmel kapcsolatos épületrészeken tovább dolgoztak és pedig Vladislav életében és annak 1516-ban bekövetkezett halála után fia és utóda Lajos uralkodása alatt is. Ez idő alatt állandóan Benedek mester állott a királyi kastélyok építésének élén; ekkor keletkezett a kastély déli oldalán az egy- kori várároknál végződő szárny, melyet az 1618-ik évi események tesznek emlékezetessé, ugyanis a cseh rendek e szárny ablakaiból dobták ki Martinitz és Slavata helytartót. A helyi történetbúvárok a régi hagyományokkal ellen- tétben azt állítják, hogy a szárny első emeletén levő térséges szoba volna az a helyiség, a melyben ama történeti esemény véghez ment. Ha nem lenne is igazuk az újabb kutatóknak, azért e szoba, mely a látogatók elől rendszerint el van zárva, az építészet története szempontjából érdekes marad, a mennyi- ben t. i. renaissance művészetű díszes ajtaja van. A két griff-alak közt levő L betű jelöli a királyi építtető nevét. A Vladislav-féle teremben és itt elő- forduló pillérek és oszlopok formálásra nézve egymással közeli rokonságban állnak; törzsük hornyolt, a törzs alsó részének horonyaiban pálcza-tagok vannak; a teremnek csupán két oszlopa, s pedig nyilván a két legrégibb, üt el a többitől, a mennyiben törzsük csavar-alakú. A korinthusi oszlop- főknek folyondár-indákból alakúit volutái, akanthuszlevelei és a közéjük szórt rozetták, csillagok, liliomok és szőlővesszők, melyek helylyel-közzel fölérnek az oszlopfő szelíd kanyarúlatú fedőlapjáig, a renaissance ékítmény- nek homályos ismeretéről, s egyúttal bizonyos önállósággal alkotó kézről tanúskodnak. Ugyanezen formák előfordúlnak a közel fekvő György-templom igen szép mellék-kapuján is, a melynek ívmezőjét azonban határozottan csúcsíves ízlésű domború mű díszíti. Azt nem lehet megállapítani, hogy ki volt a Benedek mester építményein dolgozó kőfaragó, valamint azt sem, hogy ki készíté a György-templom kapuját. A kevéssé szabatos formák után ítélve, nem valószínű, hogy e kőfaragó olasz lett volna; azonban az akkori időben már elég olasz művész lehetett Prágában, a kiknek révén