Seite - 324 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

324 szláv neve (kostel) a latin Castellum szóból származik, tehát eredetileg kostel olyan templomot jelentett, mely mintegy magváúl szolgált valamely kisebb erődnek. Ilyenféle erőd lehetett a Tábortól éjszakra fekvő Kostelec község, mely most majorságból és templomból áll. Egy köröskörűi meredek dombon emelkedik a templom, melynek szilárd, magas tornya és a hozzá toldott kerek kápolna román, a későbben épült (1350) hajó pedig csúcsíves művészetű. Az őrtornyot, vagy öregtornyot pótló templomtoronynak az volt a föladata, hogy uralkodjék és őrködjék a szilárd kő fallal kerített négy- szögű erőd fölött; a négyszög sarkain látszó kiszökellések azt bizonyítják, hogy a fal öldöklő folyosóval volt ellátva. Csehországban számos Kostelec nevű helység van, egyiken-másikon még most is felismerhetők az egykori erődítés nyomai. így példáúl Elbekostelec nevét bizonyára az ottani temetői templomtól nyerte; ellenben Adlerkostelec közelebbi kapcsolatban látszik lenni a régebbi sánczvárakkal. Számos templomnak magas, elkülönített fekvését szintén a most említett körülmények magyarázzák meg. Védekezési szempontból érdekes templom vonja magára figyelmünket a Chrudim melletti Koíiban; a templomhoz csak egy fa hídon át lehet jutni. Tóbiás prágai püspök (meghalt 1296-ban) az uradalmaiban levő majdnem valamennyi templomot védelmi állapotba helyezé; és az is a mellett szól, hogy a meg- erősített templomokat mintegy a nép várainak, azaz olyan helyeknek kell tekintenünk, a melyekben a szorongatott nép menedéket talált. Zderaz és Plass kolostorok közt 1281-ben kötött szerződés határozottan kimondja, hogy a két kolostor jobbágyai a potvorovi templom alsó részébe menekül- hetnek; ellenben a felső rész, a mi alatt az öldöklő folyosót kell érteni, a toronynyal együtt egyedül a plassi apátot és hozzátartozóit illeti meg. A személy és a vagyon védelmére egyenlően nagy gondot fordítottak a fejedelmek, a kik legfőbb őrei voltak a közbátorságnak, valamint a nép is, melyet leginkább fenyegetett a veszedelem. E példát követték az ország köz és fő nemesei. A köznemesség a falvakban települt le; a hatalmas urak azonban vagy várgrófi tisztjöknél fogva valamely királyi várban laktak, vagy birtokaikon volt megerősített lakóhelyük. Ilyen volt a Razi hegyen (Hradec Krumau mellett) levő csekély tejdelmű megerősített hely, melyet darabos kőből és földből fölhányt kerek sáncz és árok övez. A sánezon belül levő lakóház itt fából volt. Ellenben az 1263-ban említett Möns vagy Castrum Dyrislai (Hradec vagy Hrady hegy Vagau mellett, a törzskari térképen hibásan Vrata) nevű megerősített helyen faragott kövekből lazán