Seite - 365 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

366 r érvényre. Éjszaki Csehországnak németek lakta vidékén a Dürer-féle irány mellett a Kranach-féle szász iskola művészete is éreztette hatását. Érdekes jelenség az az éjszaki csehországi festő, a kinek ecsetje alól a Kaaden melletti Selau helység templomában levő szárnyasoltár került ki ; nevét nem ismerjük, művét azonban megjelölte nevének I. W. kezdőbetűivel és 1526. évszámmal. Az oltár belső része Mária életét mutatja, a szárnyak külső részét Csehország védszentjeinek majdnem életnagyságú alakjai foglalják el. Egy Melnikből származó másik kép, melyen a Megváltó a halál és a térdelő donátor alakja közt áll, szintén az iménti kezdő betűkkel és 1539 évszámmal van megjelölve, tehát azt bizonyítja, hogy az ismeretlen mester tevékenysége széleskörű volt. Részletesebben ismerjük a miniátorok művészetét, mely Csehországban mindig általános kedveltségű volt, s megszakítás nélkül ápolva erős gyökeret vert. A festészet ezen ágában elég korán érvényesült a renaissance. Egy Lobkowitz-féle, 1494-ben készült imádságos könyvben a régi motívumok mellett Atavante-féle határozott renaissance formák is fordulnak elő; Sternberg László, Bechyn ura, a cseh királyság kanczellárja által a XVI. század elején megrendelt műveken a régi művészet szintén találkozik az új művészettel. A gradualén, melyet olmützi Jakab 1500-ban Bechyn kastély- ban írt, s mely most a fölséges uralkodó-ház gyűjteményében őriztetik, a renaissance még nem jutott teljesen érvényre; ellenben már föltétlenül uralkodik cseh nyelven írt két kisebb munkában, mely egyszersmind a cseh- országi miniatűr-festészetnek legszebb alkotása. E művek egyike Szent Ferencz életéről szól és most gróf Czernin tulajdona; a másik ratibori Egyed pilseni Domonkos-rendi szerzetes által 1505-ben írt, most dr. Figdor bécsi gyűjteményében levő breviárium. A Sternberg-féle negyedik érdekes munka a puszták szent lakóinak életéről szóló, 1516-ban keletkezett terjedelmes cseh codex, mely jellemző példája annak, hogy a könyvfestők mily ügyesen tudták a már elcsépelt régi formákat a renaissance díszítménynyel össze- egyeztetni. Mind e munkákban előfordul az alapító alakja, nemkülönben Szent Ferenc stigmatisatiója is, a ki iránt Sternberg kiváló tisztelettel viseltetett. Azt, hogy a renaissance művészet legelőször katholikus ájtatossági könyvekben merül föl, abból magyarázhatjuk, hogy a katholikus párt benső érintkezésben volt Olaszországgal. Ellenben jó sokáig tart, míg a renaissance az utraquisták roppant énekeskönyveibe is bejut. Egészen sajátszerű munkák ezek; egymással közeli rokonságban vannak, de mégis elütnek egymástól