Seite - 367 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

368 léczek teszik a fő díszét e könyveknek, melyek az ékítmények gazdag kincsét rejtik magukban. A XV. század végéről való művekben lábra kapott nyers és rakon- czátlan humor lassanként lecsillapúlt, helyét kenetes vidámság foglalta el. Az e fajta munkák közt első helyen áll az az énekeskönyv, melyet Mátyás könyvfestő vrchovisíi Smisek Mihály kuttenbergi udvarmester számára 1491-től 1493-ig készített (Bécs, a fölséges uralkodóház művészeti gyűj- teményei). E mellé sorakozik a bécsi udvari könyvtárban levő, szintén Kuttenbergből származó, majdnem egyidejű munka. Utánuk következnek: a herczeg Lobkowitz prágai könyvtárában levő óriás énekkönyv, Jungbunzlau város énekeskönyve, melyet píseki Zmilely Janiéek festett, egy hasonló énekeskönyv Königgrätzben, Deutschbrod város gradualéja, melyet lípai TrCka Miklós rendeletére Melnicensis Pál 1506-ban írt, továbbá Leitmeritz város gradualéja, melyet welgenaui Ronovsky Jakab és repnitzi Venczel aján- dékoztak. Az utóbbiban egy nagy kép Husz János megégettetését ábrázolja ; az ellen-reformatio idejében az e tárgyú képeket eltávolították a chorusi könyvekből. Az ábrázolások egyébként az énekek tartalmára vonatkoznak ; legnagyobb részük hagyományos nyomokon jár; a miniator itt-ott kölcsönöz Schongauer, majd utóbb Dürer metszeteiből; ez időben a németeknél és az olaszoknál sem volt ez ritkaság. Az énekeskönyvek használata általános volt; minden templommal kapcsolatban úgy nevezett literatus-kar szervezkedett, melynek első szük- séglete a szépen írt énekeskönyv volt. A latin énekek eltörlése után új énekeskönyveket írtak. A XVI. század első felében az énekeskönyvet egyes gazdag és tekintélyes férfiak ajándékozták a templomnak; a XVI. század második felében a hitközség becsületbeli dolognak tartá, hogy saját maga gondoskodjék énekeskönyvről ; czéhek, polgárok és polgárnők, patríciusok, alsóbb osztályúak, sőt a vidékbeli parasztok is hozzájárúltak a költséghez, hogy az énekeskönyv a hitközség dicsőségére mennél díszesebb legyen. Van valami vonzó e nagy ívrétű könyvek lapozgatásában ; látjuk miként kelet- kezik és gyarapszik; a helység és lakói megjelennek előttünk; megismerjük az istenfélő nép életmódját, belátunk lelki világának mélyébe. A művészeti szempontból csekélyebb becsű könyvek is érdekesek és műveltségtörténetileg rendkívül fontosak. A nagy szükséglet következménye volt, hogy utóbb nagyban gyártották az énekeskönyveket. Úgy látszik, már Melnik Pál is kézművesileg űzte az énekeskönyvek készítését. A cseh királyi múzeum