Seite - 383 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

384 legsikerültebb e fajta műve Szent Luitgardis csoportja a Károly-hídon ; e csoport egyszersmind legtökéletesebb alkotás a híd szobrai közt. A következő nemzedék, melynek sorában Platzer Ignácz uralkodik, Brokoff ősi erejét tartalmatlan szenvedélylyel iparkodik pótolni. Sokféle körülmény hatott közre, hogy a művészetnek e száz évig tartó, pompás művekben gazdag korszaka hirtelen megszakadt : első a hét éves háború, melynek Csehország volt állandó színhelye; ehhez járult a művészetnek nem kedvező sivár szellemi élet. Oly idő következett, mely a művészet terén nem alkotott kiválóbb művet, sőt a korábbi nemzedékek alkotásait is pusztulni engedte. Kivált a sok kolostor megszűntetése alkalmával barbár módon, kegyelet nélkül bántak az elődök műveivel, a mi azt bizonyítja, hogy épen a művelt osztályokból veszett ki a művészet iránti érzék. E kor mégis tett valamit, a mi fölött sajnálkozni nincs okunk : 178 l-ben föloszlatták a festők testületét, mely ekkor már csak kézművesi korlátozottsággal űzte a művészetet. Annál kevésbbé van okunk e fölött sajnálkozni, mert nem sokára oly intézmények keletkeztek, melyek a művészet új fejlődésének csiráit rejték magukban. Az újabb kori festészet és szobrászat. A múlt század végéről való cseh festészeti művek, jelesül a világi tárgyúak gyér száma és csekély becsű volta azt bizonyítja, hogy akkoriban a művészet nem igen tartozott sem a polgári osztálynak, sem a gazdag nemességnek a szükségletei közé. Csak az egyház foglalkoztatott néhány festőt, s ez is megszűnt, midőn II. József császár a kolostorokat eltörölte. Oltárképen kivűl ez időből csak néhány arczkép maradt ránk, azok is igen középszerű művek. A csehországi társadalomnak a festészet és a szobrászat iránt való teljes érzéketlenségét a szomszédok siettek kiaknázni, a mennyiben saját fölvirágzó művészeti gyűjteményeik gazdagítása czéljából ügynökeik által számos kiváló régi művet, sőt előkelő családoknak régebben alapított gyűjteményeit is megvásároltatták. Az I. Lipót császár által 1692-ben Bécsben alapított képzőművészeti akadémiát számos csehországi ifjú látogatta. Ezek közül a legkiválóbbak voltak a Böhmisch-Leipából való Hickel József és Hickel Antal testvérek, kiknek elseje Mária Teréziától kapott udvari ösztöndíjjal Olaszországba útazott, s ott magát kiképezvén 1769-ben a florenczi akadémia tagjává,