Seite - 387 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

388 Prágában 1829-ben), a herczegpüspök kamarai festőjét és asztalnokát, a ki Milánóban Knoller Mártonnak, utóbb Rómában Maron Antalnak, Mengs Ráfáel sógorának tanítványa volt. Bergler festményeinek tárgyát szívesen választotta az ó-kori monda és történet köréből ; e tárgyakat ügyesen állította elő és mindig az ó-kori művészet szolgált neki zsinórmértékűi; a természeti valósággal épen nem, vagy csak igen keveset törődött. A maga kora körül- ményeihez képest azonban megállta helyét, sőt tekintélyes művész volt; azt és úgy tanította, a mit és a miként mestereitől tanúit. A Bergler József által berendezett művészeti iskola az ő és hű utódja s követője, Waldherr Ferencz (1835-ig) vezetése alatt tulajdonképen csak rajziskola volt, a mely- ben Bergler saját szerkesztésű mintalapjait és ó-kori szobrok gipsz-öntvényeit rajzolták a növendékek. A természeti valóság tanulmányozása az estvéli modell után való rajzolásra szorítkozott, ezt is csak a téli hónapokban űzték ; a festést nem gyakorolták az iskolában. Mindamellett néhány tanítványából, kik idősebb korukban léptek az iskolába és a festést később saját maguk erején sajátították el, igen jó arczkép-festők váltak. Ezek: Horóiéka Ferencz (született 1776 körűi, meghalt Prágában 1856-ban), Liebich Ferencz (született Reichstadtban 1778-ban, meghalt 1830-ban), Funk Károly (született 1773-ban) és Pfalz Szeverin (született Egerben 1796-ban). A fölsorolt művészeknek Prágában az 1891-ben tartott általános országos kiállításon igen csinos miniatűr-festésű műveik (arczképek) voltak láthatók. Hellich József (1810 —1880), Kratzmann Gusztáv (született Kratzauban 1811 -ben) és Lhota Antal (született Kutten- bergben 1812-ben) mint történelmi és vallási festők később igen tiszteletre méltó helyet foglaltak el. Pollak Lipót (született Lodenitzben 1806-ban) Prágából csakhamar Bécsbe és onnan még egészen fiatalon Rómába került, a hol élete végéig (1880) tartózkodott és Riedel Ágost modorában római nőket és eszményi alakokat festett. Prachner Venczel szobrász (született 1784-ben, meghalt Prágában 1832-ben) őszinte hajlamból ragaszkodott mesteréhez, Berglerhez és szép sikereket ért el. Ezen egy tanítványán kivűl 27 évi tanítói működése alatt kiképzett szobrászok közül azok váltak legjelesebb művészekké, a kik a mestertől eltérve önálló irányt követtek. Ezek közt első sorban említendő három művész, kiket benső barátság fűzött össze, névszerint : Kadlik Ferencz (született 1786-ban, meghalt Prágában 1840-ben), Friese Lipót (született Schluckau melletti Neuherrenbergben 1788-ban, meghalt 1842-ben) és