Seite - 389 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

390 Führich Józsefre csekélyebb hatást gyakorolt Bergler antikizáló modora ; az ifjú művészt inkább vonzotta az akkori német költészeti iskola; termé- kenyítőleg hatottak lelkére Tieck, Novalis és Schlegel művei, továbbá Cornelius Péternek Goethe Faustjához készített rajzai, legkivált pedig Dürer Albert fametszetei, melyek új világot tártak föl előtte. Ezekhez járúltak a régi mesterek művei, melyek 1821-ben a drezdai gyűjteményben kerültek először a 21 éves ifjú szemei elé és döntő hatással voltak további fejlődésére. Bergler föltétlen híve volt a classicismusnak, Führich ellenben a „hatalmas és jámbor középkorért" lelkesült. Mostantól fogva művészete legfőbb föl- adatának tekintette azon elmúlt nagy és szép időket dalban és képben ünnepelni. Führich, miként önéletrajzában mondja, ily értelemben „roman- tikussá" vált. A cseh történeti ábrázolásokat, melyeket Friese Lipót és Machek Antal társaságában a prágai Bohmann Péter-féle műkereskedés számára készített és saját maga rajzolt kőre (kőnyomatú 72 lap cseh és német szöveggel Hankától és Swoboda W. A.-tói), úgy tekinthetjük, mint ez időbeli művészeti irányának első nyilvánúlását. Prágában 1824-ben készíté Tieck J. L. „Szent Genoveva élete és halála" czímű művéhez a 15 tollrajzból álló sorozatot. E műve egy barátja révén Bécsbe került és felkölté több kiváló személy figyelmét, azok közt volt herczeg Metternich is, a ki a fiatal művésznek módot adott, hogy néhány évet Olaszországban és Rómában tölthessen. Három évig tartózkodott Rómában, a hol Overbeck, Koch, Schnorr, Veit, Cornelius és még több rokonlelkű művészszel ismerkedett meg, majd visszatért Prágába, a hol több kisebb képen kivűl egy nagy oltárképet festett Neu-Paka csehországi város részére, és a prágai Bohmann Péter-féle műkereskedés megbízásából a „Genoveva" sorozatot java részben egészen átdolgozta és saját maga rézbe maratta (1830). Metternich herczeg 1834-ben kinevezte a gróf Lamberg-féle bécsi akadémiai képtár másodőrévé, a mely állásában igen kiváló művészeti tevékenységet fejtett ki; tanítói működésre akkor nyilt alkalma, mikor 1840-ben a bécsi cs. kir. művészeti akadémián a történelmi festészet számára újonnan fölállított tanári állást elfoglalta. Führich Ausztriának legnagyobb egyházi festője. Terjedelemre és tartalomra nézve legnagyobb alkotása a bécsi altlerchenfeldi templom falképei, a melyeknek befejeztével lovagi rangot kapott. Már 71 éves volt (1870—1871), mikor Szent Vendelin legen- dájához ábrázolásokat készített, a melyekben az istenes léleknek a világtól és természettől való elvonúlását és fönséges békéjét megkapóan állítja elénk.