Seite - 396 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

397 falképeinek költségeit, ugyanebből a pénzalapból létesült a prágai Radetzky- emlék; 1882-től kezdve pedig a művészet hazafias barátainak egyesületi képtára részére régi és újabb műveket vásároltak belőle. Csak a képzőművészeti társúlat alapításával kezdődik — a szomszédos országokhoz képest elkésve — a prágai művészeknek legjobb sikerrel koro- názott azon törekvése, hogy lépést tartsanak más nagy városokban, kedvezőbb körülmények közt működő művésztársaikkal. A gróf Thun vezetése alatt és elvei szerint rendezett első művészeti tárlatnak eredménye oly kedvező volt, hogy a tiszta jövedelemből 600 pengő forintot ajánlhattak föl Max Manó szobrásznak, a ki mint a Klar-féle alapítványt élvező első ösztöndíjas 1839-ik év május havában kelt római útjára. Gróf Thun Ferencznek a művészeti nyilvános életben való föllépésével új korszak, a csehországi képzőművészet újabb történetének virágzási kora kezdődik. A körülmények ekkor már általában kedvezőbbek voltak, mint a század elején. Dr. Hoser József udvari tanácsos, Károly főherczeg orvosa, a ki cseh születésű volt, 300 festményből álló gyűjteményével, melyet addig Bécsben látogathattak a művészek és a művészet barátai, 1844-ben Prágában telepedett le. A nemes férfiút lángoló hazaszeretete arra bírta, hogy a nagy áldozattal és finom érzékkel negyven éven át összegyűjtött kincsektől még életében megváljék és azokat a nemzetre nézve hasznos közvagyonná tegye. Gyűjteményét ily czélból a művészet hazafias barátainak egyesületére bízta, mely azt saját képtárával egyesíté. A művészet iránti érdeklődésből egy másik magán ember, Veith Antal nagybirtokos, Melnik melletti Liboch nevű birtokán saját költségén egy „Slavín" nevű Walhalla-féle építményt emelt azzal a czéllal, hogy abban Csehország legkiválóbb férfiainak és asszonyainak szobrait állítsa föl. Ez az arab-mór ízlésű, egytornyú s emlékszerű építmény, melynek tervét Gail Vilmos müncheni építészeti festő készíté, az alapító halála után befejezetlen maradt. A „Slavín" számára Schwanthaler Lajos müncheni szobrász által mintázott, életnagyságot meghaladó szobrok közül csak nyolczat öntöttek érczbe szintén Münchenben. Ezek : Libusa, Premysl, Szent Venczel, II. Ottokár király, Erzsébet királyné, pardubitzi Ernő érsek, György király és Lobkowitz Bohuslav. Mind a nyolcz szobor a nemzeti múzeum birtokába került és Schwanthaler Lajos e szép művei a múzeum nem régiben befejezett új épületének pompás díszcsarnokában (Pantheon) végre méltó helyet kaptak. A „Slavínu-ba szánt néhány szobor mintája még most is a müncheni