Seite - 413 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

414 Gyula legendái és cseh történelmi tájképei díszítik ; a színpadi nagy függöny szintén Hynais Adalbert műve. A nagy loggia ívmezőinek és a csarnoknak képeit Ales M., Zenísek Ferencz és Fulka József festették. A festészet e faját mások is művelték, így Trenkwald egykori tanít- ványa, Pirner Miksa („Szerelem daemon", 13 krétarajzból álló sorozat, „Finis" és „Mythologiai egyvelegek", 12 olajfestményből álló sorozat), V továbbá Liebscher Adolf történelmi festő (Zizka a táboritákkal Kuttenberg előtt), a ki a Rudolphinum művészeti udvarába tervezett nagy terjedelmű falképekre kitűzött pályázatban igen szép vázlatokkal vett részt. Ide tartoznak még Masek V., Mucha Alfonz (Párisban), végűi Klusaéek Károly (Táncz, Zene és Enek, Gobelin-utánzat, Kisvárosi kasztszellem), a kinek „ A jó köz- igazgatás" czímű festményét az 1891-ik évi országos tárlaton O Felsége vásárolta meg. A cseh festők e csoportjában Hynais Adalbert (Vojtéch) kétségtelenül a legismertebb és a legkiválóbb. Bécsben, ott letelepült cseh szülőktől 1854-ben született, de Csehország iránt mindig törhetetlen ragaszkodással viseltetett. Számos éven át lakott Párisban ; majd közreműködött a bécsi új udvari opera- színház belső helyiségeinek díszítésénél ; ő festé az ívmezőkben levő képeket, melyek minden idők legnagyobb drámai költőinek alakjait ábrázolják. E képeknek egy-ötöd nagyságú színes vázlatait a prágai Rudolphinum kaptára bírja. Hynais allegoriai és mythologiai tárgyú, nagy alakú díszít- ményes képeken kivűl kisebb, többnyire egy alakból álló genre-képeket is fest, melyek rendkívül finom kidolgozásúak. E fajbeli egyik legszebb műve az „Olvasó kis leány". Ö Felsége tulajdonában van „Zavarban" czímű festménye. Max Gábor (született Prágában 1840-ben), a már említett Max József szobrász fia, új irányt. követő sajátos művész. 1854-től 1858-ig Engerth Ede vezetése alatt a prágai akadémián tanúit, azután néhány évig a bécsi akadémiát látogatta; 1861-tői kezdve szülővárosában dolgozott; 1863-ban München felé vette útját és ott Piloty tanár műhelyébe lépett. Legelső műveinek egyike, melyet az 1867-ik évi párisi világtárlaton állított ki és melylyel egyszerre nagy hírnévre jutott, a keresztre feszített Szent Júlia vértanút ábrázolja, a mint egy hajnalban haza térő ifjú ájtatosságtól meg- szállva koszorút tesz a kereszt lábához. Ez, valamint nagy számú festményei- nek legtöbbje sokszorosítás, utánzás és vándorkiállítások révén általánosan ismeretes. Főbb művei: „Adagio", „Tavaszi rege", „A vak vértanú nő a