Seite - 415 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

416 műveli a festészet azon új irányát, melynek tulajdonképeni megalapítója Jules Breton. Az ezen irányhoz tartozó festmények a franczia parasztok köznapi életét szépítés nélkül, s épen azért megkapó igazsággal ábrázolják: mezei munkásokat, a kik hajnalban a dologhoz fognak, a déli nap tikkasztó hevében dolgozó aratókat, munkásokat, a kik a nehéz munka után hűs árnyékban pihennek, vasárnap délután a házuk előtt tereferélő parasztokat. Egy ilyen festményét, „Abretagnei libapásztornő"-t, a prágai képtár Ö Felségétől kapta ajándékba. Brozik alapos készültségéről és sokoldalúságáról tanúskodnak egy felől kisebb alakú, gondos kidolgozású történelmi genre-képei, más felől a jeles arczképek, a milyen példáúl Ondriőek kamara-virtuóz arczképe. Nem kevésbbé sokoldalú művész Zenisek Ferencz, a ki Prágában 1849-ben született. A prágai akadémián Engerth, majd a bécsi akadémián Trenkwald tanítványa volt, jelenleg a prágai cs. kir. iparművészeti iskola tanára. Kiválóbb művei a prágai cseh nemzeti színházat, a karolinenthali templomot díszítő, már említett falképek. Festett ezeken kivűl számos vallási és történelmi képet („Karácsony-éj", „Szent család", „Udalrich herczeg és Bozena"), továbbá igen kiváló arczképeket. Lerch Leo, a ki 1892-ben, 36 éves korában halt meg, eleinte majdnem egyedül arczképeket festett, közűlök többet krétával rajzolt; élete utolsó éveiben nagyobb föladatokkal foglalkozott; a költői fölfogású „Lidérczfény" és a „Pietà" voltak utolsó nagyobb művei, a melyekben mesteri ügyességét teljesen kimutatta. Lauffer Emil jobbára vallási, történelmi és műveltségtörténelmi tárgyú képeket fest; ilyenek: „Boris bolgár fejedelemnek a keresztény hitre térí- tése", „Chriemhild panasza". Festményeik hasonló tárgyánál fogva ide tartoznak: Roubalik Gottfried, a horovitzi születésű és Münchenben letele- pült Seifert Alfréd, a már korábban említett Liebscher Adolf, továbbá a Pirner Miksa tanár iskolájából kikerült Pavlik Károly, a ki rövid élete folyamán néhány nagy festménynyel („Kleomenesnek álmában megjelenik Venus", „A római rabszolgakereskedő", „Libusa Ítélete") bebizonyítá kiváló képességét és iskolázottságát. E csoportba tartozó ifjabb művészek : Skramlik János lovag („II. Rudolf császár alchimistájának műhelyében"), Gretsch János („Galileo Galilei" és „Jelenés a prágai ó-városi Ringen"), Dité Károly, a ki jelenleg Rómában tartózkodik. Említésre méltó műve: „IV. Károly császár, a prágai Lorenzi-hegyen levő Ínséges fal építője, az éhínség alatt a népnek kenyeret és alamizsnát osztogat".