Seite - 418 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

4lÖ Kohl-Janovitzban, Waldmüller tanítványa, a rokkant katonák ismeretes festője, ifjúságától fogva Bécsben él ugyan, mindazáltal Csehország fia. Ugyanez áll még néhány szintén Bécsben élő művészről. Ezek sorába tartoznak : Lustich Eduárd, a ki Prágában született és Führich tanítványa volt ; továbbá a prágai Ruben Ferencz, a tachaui Ebért Antal, a bodenbachi Lebiedzki Eduárd, a böchmisch-brodi Milbacher Luiza, a fissai Werner Adolf, mindannyian genre-festők, a nechanitzi Nowopacky János, a prágai Chvala János tájfestők, valamint az oberplani, már elhalt Püttner József, a ki tengeri képeket festett; a prágai Seidan Venczel éremvéső; végűi a warnsdorfi Pilz Vincze, a königinhofi Wagner Antal, a polickai Schaff Adolf szobrászok és még számosan. Bartonék Adalbert a népélet vidám jeleneteinek leghivatottabb ábrá- zolója; a prágai útczai életet senki sem ecseteli oly találóan, mint e fiatal művész (született Prágában 1859-ben), kinek ifjabb társai közt csakhamar számos utánzója akadt. E fajtájú legjobb művei közé tartoznak: „Útczai jelenet" czímű képe, a melyen szolgálók, inasok és hasonló személyek a hamuval, szeméttel és konyhahulladékkal telt ládákat és edényeket a házak kapuja elé hordták és a szemetes kocsira várakozva ingerkednek és tereferélnek; az „Ujonczok", a kik becsípetten és énekelve a zöldség-piaezon a kofák sátrai közt vonúlnak végig. A prágai útczai életet oly jól ábrázoló kép Hlávka építészeti tanácsosnak, a cseh művészet bőkezű pártolójának birtokában van. Nem kevésbbé igazi prágai kép „A házi perpatvar" (Rudolphinum), a melyen a háznak czivakodáshoz szokott asszonyi lakói a fölött pörlekednek, hogy kinek van joga az udvaron ruhát teregetni, az összecsoportosúlt szomszédok pedig tartózkodás nélküli kárörömmel nézik az épületes háborúságot. Jakesch Sándor, a ki művészi pályája kezdetén a szentek legendáiból meri té tárgyait („Szent Theodosia halála") és Douba József, a ki eleinte ó-testamentomi jeleneteket festett („Abisag"), utóbb egészen az új divatú genre művelésére adták magukat. Jakeschnek egyik kiváló műve „Egy régi történet" (Rudolphinum); Doubának e fajtájú emlí- tésre méltó festményei: „Ájtatosság a prágai régi Károly-híd János-szobra előtt", „Jelenet a prágai 1890 szeptemberi vízáradásból", legkivált pedig „A csevegés órája" (egy újabb saionban). Fiatalabb genre-festők, kik az 1887-ben újonnan szervezett prágai festé- szeti akadémián a valóságot alaposan tanúlmányozva képezték ki magukat : Spillar Jaroslav („A városban nevelt kis unokák első látogatása falun lakó 53*