Seite - 437 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

438 össze; ezekhez járultak még az oltárterítők, a függönyök, a mennyezetek, melyek ünnepi alkalommal az oltárok, a sírok, a kápolnák és általában az egész templom díszítésére szolgáltak. A prágai Szent György kolostor állott, mint legrégibb női művészeti iskola, e tevékenység élén, és utódja, a hrad- schini nemesi hölgyszerzet, kiváló gondot fordítván díszes egyházi ruhák készítésére, méltó kegyelettel őrzi az ősöktől örökölt hagyományokat. A nagyobb hímző munkák közül, sajnos, csak egyetlen egy antipen- dium maradt fönn napjainkig, de az sem Csehországban, hanem a szász- országi Pirnában, a honnét Drezdába, a szász királyi régiségi társúlat múzeumába került. Pirna ugyanis 1298-tól 1403-ig Csehországhoz tartozott és a Szent Venczelt ábrázoló kép bizonyítja, hogy az antipendium Cseh- országban készült. A Krisztus oldala mellett ülő Mária és a szentek alak- jainak művészeti jellege megegyező Kunigunda apátnő passionaléjával. Az ilyféle hímzett munkákon kivűl különösen kedvelték a gyöngy- és az aranyhímzéseket, melyeknek hagyományos gyakorlata a XVII. századig fönmaradt. Mintegy a XIV. század elején keletkezhetett Szent Adalbert mitrája, mely tulajdonképen csak hüvelye az eredeti mitrának. A Szent Vitus templom kincstárában a Megváltót, Szűz Máriát és csehországi szen- teket ábrázoló egyéb hímzések is vannak, a melyek bizonyára IV. Károly idejéből valók, a mikor e művészettel kapcsolatban a művészi ipar számos más ága is virágzott. IV. Károly személye kiváló nevezetességű a művészi ipar fejlődésében. Volt ugyanis egy tulajdonsága, a mely hathatósan előmozdította a művészi ipart. E nyugodt, óvatos uralkodó szenvedélyes és a cseh fejedelmek sorában talán az első gyűjtő volt. Fáradhatatlan gyűjtési buzgalma nem olyan volt, mint a mai múzeumoké, az nem a művészeti tárgyakra irányúit ; ő a szentek ereklyéit gyűjté és e tisztes maradványok számára aranyból, ezüstből és egyéb drága anyagból pompás tartókat készíttetett, s így a múzeum egy nemét létesítette, melynek egyes fönmaradt darabjait ma is bámúljuk a Szent Vitus templom kincstárában. A vele barátságban levő uralkodók és az iránta hódolattal viseltető papok szintén hozzájárúltak e csudálatra méltó gyűjteményhez; Franczia-, Német- és Olaszországban politikai czélokból tett útazásait fölhasználta gyűjtési szenvedélye kielégítésére is, és rendszerint számos ereklyével megrakodva tért vissza Prágába. Az ereklyéket maga közelében, a prágai és Karlstein várban őriztette, a hova a római-német birodalom klenodiumait is átvitette. E gyűjtési szenvedélye majdnem olybá