Seite - 439 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

440 kelyhek, stb. voltak elhelyezve. E kincstár magában foglalta a cseh király- ság koronázási jelvényeit is, nevezetesen a koronát is, melyet IV. Károly 1347-ben készíttetett, — s „a mely koronát a császár a templomnak aján- dékozott, hogy az Szent Venczel fejét díszítse ; e korona őrzésével a prágai dorn esperesét, custosát és sekrestyését bízta meg, kik mindhárman cseh nemzetiségűek és nyelvűek tartoztak lenni ; evvel a koronával koronáztatnak meg a cseh királyok és koronáztassanak meg a jövőben is". így szól Vrativoj esperesnek 1368-ik évből való leltára. E szerint Szent Venczel koronája kettős jellegű: egy felől koronázási jelvény, más felől ereklyetartó is, még pedig kettős ereklyetartó, a mennyiben az ország védszentjének fejét díszíti és keresztje a koronák legbecsesebbjének maradványát, a Megváltó tövis- koszorújának egy tövisét foglalja magában. A korona egyszerű alakú és meg- egyezik a II. Venczel király garasain levő koronával, valamint azzal, melylyel Habsburgi Rudolfot eltemették : liliomokból formált diadema, s egyedüli díszét kiemelkedő korongokra erősített és szabályos mustrákká egybe állított rubinok, szafirok és gyöngyök teszik, a melyek közül némelyek byzanczi jellegű, domborúan metszett kövek és talán az eredeti koronáról valók. Csehországban általán nagyon szerették a tárgyakat különböző színű drágakövekkel díszíteni. A díszítés módja nem szorítkozott egyedül az ötvösművekre, a becsesebb könyvek érez tábláját, a fára festett képeket, kivált a Madonna-képeket szintén drágakövekkel rakták ki. Gyakran elő- fordúl, hogy a festő munkáját az ötvös azzal teszi teljesebbé, hogy a kép lapját trébelt ezüst lemezekkel övezi, s míg egy felől az ötvösség ekként találkozik a festészettel, a melylyel egy czéhbe tartozott, más felől némely esetben versenyez az építész és a szobrász művészetével. Akárhány ereklye- tartónak és szentségmutatónak tisztán építészeti alakja van ; támasztó pillérek, tornyocskák, mennyezetek emelkednek rajtuk és könnyedségre, előkelőségre nézve vetekednek a kőfaragó művével; a tárgy kicsiny volta és az anyag szilárdsága előmozdítja a szerkezet eredetiségét és a mellett a tagozat, a geometriai és a növényi dísz gazdag, szabályos és simúlékony. A Szent Vitus templom kincstárában levő szentségmutatók egyikén a templom építőjének, Parler Péternek a jegye van, és a szentségmutató megegyezik annak építészeti irányával is. Az aprólékos gonddal öntött és czizellált munkákhoz sorakoznak a trébelt ékítmények, azonban a kétféle munka ritkán fordúl elő egy és ugyanazon tárgyon, mintha a fémöntőnek és fémtrébelőnek a föladata