Seite - 444 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

445 Az ipar és a művészet újabb fejlődésének biztos alapját Podèbrad György veté meg, a ki az országban szilárd kézzel helyre állítá a rendet, a jóllétet emelte és gondoskodott az ipar érdekeiről. E korban fejeztetett be a mun- kának a czéhek alapján való szervezése; a czéhben szabályozták az iparosok követelményeit, kötelességeit, sőt családi ügyeit is ; a czéhbe utódlás czímén a fiút az atyja után vették be; a czéhbe való fölvételnek másik föltétele a remeklés volt, a czéhtagnak halála után műhelyének ügyeit is a czéh rendezte. A czéhek szabadalmat nyertek az ipar egyes ágainak kizárólagos gyakorlatára; a czéh keretén kivűl tiltva volt az ipar űzése, kivéve rejtekben, vagy az udvari kegy védelme alatt. A Podébrad György utáni időben ezeken az alapokon gyorsan fölvirág- zott a művészet és az ipar, melynek hathatós pártfogói közt találjuk Vladislav királyt is; az országban uralkodó jóllét és béke, kivált pedig a kuttenbergi bányák bőséges jövedelme kedvezett a művészeti fényűzésnek. Hosszú idő után ismét találkozott király, a ki a Vitus templom kincstárát becses ötvös- művekkel gyarapította, a mennyiben 1503-ban ismeretlen nevű ötvösével a Csehország védszentjeit ábrázoló mellszobrokat készítteté, melyek ereklye- tartókúl szolgálnak és trébelésükre nézve vetekednek a régibb munkákkal, így nevezetesen Szent Ludmilla mellszobrával. Kétségtelen, hogy e mell- szobrok készítője korának legjelesebb ötvösei közé tartozott; e névtelen ötvös művészetének egy másik bizonyítékát Vladislav király uralkodói pecsétjében birjuk. Egyébként ereklyetartók ez időben nem igen készültek; a fő föladat, mely az ötvösök képességét próbára tette, a mind bonyolúltabban szerkesztett és roppant nagy szentségmutató volt. A csúcsíves művészet, mely az építészet teréről lassanként leszorúlt, úgy szólván e térre menekült és renaissance elemekkel összekeveredve még egy ideig tengette életét. Kuttenbergben akkora szentségmutató volt, hogy egy szálas ember fölemelt karjának a középújjával is alig érte el a csúcsát. A fönmaradt szentségmutatók közt is találkoznak egy méter magasságúak, így példáúl Sedlecben, BohdaneCben a huszita háború előtti időből, továbbá Kuttenbergben a Szent Jakab temp- lomban, Hostomitzban, Aussigban, Egerben. Rendkívül finom és teljesen ép a malesitzi szentségmutató, mely egy gazdag pilseni polgárnőnek, poutnovi Sefránek Annának 1503-ból származó hagyományából készült. A Jagellók idejéből azonkívül számos kehely is maradt fönn, a melyeken a csúcsíves formák sokáig, még a XVI. században is tartják magukat. Sőt az egyházi