Seite - 445 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

446 edényeken itt-ott még a XVII. század elején is találkozunk a csúcsíves művé- szettel, a mely Csehországban az egyházi tárgyakon szűnik meg legutoljára. A Jagellók idejéből és az utánuk egészen II. Rudolfig terjedő korszakból az egyházi edényeken kivűl egyéb hazai ötvösmű alig maradt fönn. A világi rendeltetésű arany és ezüst tárgyakat az idők viszontagságai kérlelhetetlenül elpusztították. A Lobkowitz-féle könyvtárban Raudnitzban levő érdekes leltár legalább annyiban pótolja az ötvösség elveszett remekeit, hogy hű képet nyújt arról, hogy nagy lakomáknál milyen volt a cseh nemes asztalának pompája. Az ötvösség egyetlen ágának, a véső művészetnek maradt fönn számosabb emléke. A czéhnek 1478-ik évi naplója a remeklésül elkészítendő tárgyak közt említ egy pecsétnyomót, a melybe paizs, sisak és kehely volt vésve és kövekkel volt kirakva. Csehországban a Jagellók, idejében kezdték művelni az éremvéső művé- szetet, a melyet Joachimsthal újonnan keletkezett bányáiban űztek legelőszőr. Az itt készült ezüst érmek vallási szelleműek, bibliai jeleneteket ábrázolnak és hasonlítanak a szászországi e fajta termékekhez; Gebhart Ulrik, Tunkherr Péter, Miliő Miklós voltak Joachimsthalban az érem vésők. A XVI. század második felében prágai és kuttenbergi ötvösök és éremvésők arczképeket ábrázoló érmeket is készítettek ; nevezetesebb mesterek voltak : Prágában I. Ferdinánd alatt Neufarrer Lajos és Hohenauer Mihály, Kuttenbergben az idősb rasnái György (meghalt 1595-ben), végűi budweisi Sámuel ötvös, a ki Rosenberg urai számára dolgozott. Az efféle érmek későbben is, név- szerint II. Rudolf alatt nagy kedveltségnek örvendtek ; II. Rudolf idejében a florenczi Antonio Abondio dolgozott Prágában. Az ötvösművek veszedelmét anyaguk értékes volta okozta; a csekélyebb értékű fémből készült tárgyak könnyebben elkerülték a pusztúlást. A művészi ipar ez ágai a XV. és a XVI. században virágzottak. A czinből, sárga rézből, bronzból készült tárgyak igen gyakoriak, s minthogy az ország kivált sok czint termelt, annak használata általános volt. Minden templomban volt keresztelő medencze, a konyhák fénylettek a czin edények sokaságától, a czéhek helyiségeiben hatalmas kancsók díszelegtek. Már a régebbi időben sok tagja volt a czinöntők czéhének, a melynek legelső alapszabályai 1374-ből valók; a XV. század elejéről czinből öntött s évszámmal jelölt több keresztelő medencze maradt fönn ; ilyen példáúl a königgrátzi Szent Lélek templom keresztelő medenczéje, melyet podlazitzi Bertalan apát idejében 1406-ban öntöttek. A XVI. században a keresztelő