Seite - 446 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

447 medenczék nagyobb része a harangöntők műhelyéből került ki. A keresztelő medencze mellett a czinöntő legfontosabb készítménye a czéhkancsó. A sárgaréz-öntők jobbára csak kisebb tárgyakat készítettek, név szerint sírtáblákat, gyertyatartókat, függő lámpákat és könyvtáblákra való külön- féle díszítményeket. Legnagyobb tevékenységet a harangöntők fejtettek ki, a mennyiben a XVI. és XVII. század folyamán Csehország városai és falvai számára igen sok kisebb-nagyobb harangot öntöttek, a melyek szép alakjuknál, gazdag tagoltságuknál, továbbá domború művű fölírásokból, czímerekből, alakokból álló művészi díszüknél és gondos technikai kimunkáltságuknál fogva az e korbeli művészi iparnak legkiválóbb termékei közé tartoznak. Prágában és Kuttenbergben voltak a legelső és legnagyobb harangöntő - műhelyek ; voltak továbbá a XVI. században Königgrätz, Jungbunzlau, Leitmeritz, Hohenmauth, végűi a XVII. és XVIII. században Raudnitz, Pilsen, Aussig, Budweis, Nachod és Klattau városokban. Az idősebb harangöntők közt hírnevesek voltak : Prágában Cantarista János, Vladislav idejében Bartos a prágai Neustadtban (meghalt 1532 körűi), Kuttenbergben PtaCek András (meghalt 1513-ban) és fia Jakab (meghalt 1539-ben), továbbá Klabal György (meghalt 1552-ben). A harangöntés a XVI. század második felében brünni Jaros Tamás, cinperki Brikci mesterek és utódaik műveivel éri el a leg- nagyobb tökéletességet. A XVII. és XVIII. században nagy tevékenységüknél fogva első helyen állanak: Prágában a Low-, a Schönfeld- és a Lisák-féle műhelyek, Jungbunzlauban és Klattauban a Prickvej család, Hohenmauth- ban pedig Zeida műhelye. A Bellmann-féle prágai, a Perner-féle budweisi és pilseni, a Herold-féle kommotaui műhelyek működése átnyúlik a jelen századba. Miként a fémművesség egyéb ágaiban, úgy a lakatosságban is sokáig tartja magát a csúcsíves művészet, míg végre a technikai haladás e térről is leszorítja; a lakatosságot a rúdvas gazdagítá új alakokkal. A Vladislav idejebeli lakatosművek tűnnek ki leginkább alaki finomságukkal és gazdag- ságukkal, a minek jellemző példája a königgratzi Szent Lélek templom szentélyének 1492-ben készült rácsozata. A Jagellók korában a fafaragás is majdnem végleg szakít a csúcsíves művészettel. A csehországi fafaragás legkiválóbb alkotásai a kuttenbergi Borbála templomban és ugyanott a Szent Jakabról nevezett esperesi templom- ban levő chorusi székek. A XV. századból és a XVI. század elejéről való